Asóka – A király, aki egy háború után letette a kardot

A buddhizmus történetében kevés alak gyakorolt akkora hatást a világra, mint Asóka császár. Mégis különös, hogy fiatalkorában nem bölcs uralkodóként, hanem kegyetlen hódítóként ismerték. A hagyomány szerint testvérei közül sokakat eltávolított a trónért folytatott harc során, és olyan könyörtelen volt, hogy az emberek "Csandásókának", vagyis "Asóka, a kegyetlen" néven emlegették. Hatalmas Maurja Birodalma szinte egész Indiát uralta, de egyetlen független királyság még ellenállt neki: Kalinga.

Kr. e. 261-ben Asóka támadást indított Kalinga ellen. A háború győzelemmel végződött, de az ára rettenetes volt. Saját feliratai szerint több mint százezer ember halt meg, százhatvanezer embert pedig elhurcoltak otthonából. A csata után Asóka végigsétált a harcmezőn. Halott katonák, asszonyok, gyermekek és idős emberek feküdtek mindenütt. A legenda szerint a Daya folyó napokig vörös volt a vértől. A győztes császár ekkor először szembesült azzal, hogy birodalma árát emberi szenvedésben fizették meg.

A kalingai háború után valami megtört benne. Nem egyik napról a másikra vált buddhistává, de egyre inkább a Buddha tanításai felé fordult. Buddhista szerzetesektől tanult, és felismerte, hogy egész életét a három méreg – a kapzsiság, a gyűlölet és a tudatlanság – irányította. Később maga írta kőoszlopaiba és sziklafelirataiba, hogy mély megbánást érez a háború miatt. Ez az egyik legkorábbi ismert eset a történelemben, amikor egy uralkodó nyilvánosan beismerte, hogy hibázott.

Asóka ezután ugyanazzal az elszántsággal kezdett építeni, amellyel korábban pusztított. Kutakat ásatott, fákat ültettetett az utak mentén, pihenőhelyeket és kórházakat létesített emberek és állatok számára. Korlátozta az állatáldozatokat, támogatta a vallási türelmet, és a hódítás helyett az erkölcsi fejlődést kezdte hangsúlyozni. Nem lett szerzetes, nem vonult vissza a világtól, hanem uralkodóként próbálta a buddhista értékeket a gyakorlatba átültetni.

Legmaradandóbb öröksége azonban nem Indiában maradt. Fiát, Mahindát és lányát, Szanghamittát Srí Lankára küldte a Dharma terjesztésére. Szanghamittá magával vitte a buddhista hagyomány szerint a bódhifa egy hajtását is. Az ebből nőtt fa, a Jaya Sri Maha Bodhi, ma is él Srí Lankán, több mint 2300 évvel az elültetése után. Asóka támogatásával a buddhizmus eljutott Srí Lankára, majd később Délkelet-Ázsiába, Közép-Ázsiába, Kínába, Koreába és Japánba is.

Asóka története azért különleges, mert nem egy szent ember története. Nem volt tökéletes, és múltját sem tudta eltörölni. A buddhista hagyomány mégis példaképként tekint rá, mert megmutatta, hogy a valódi erő nem a hódításban, hanem az önmagunk feletti győzelemben rejlik. Nem tudta feltámasztani a kalingai háború halottait, de egész hátralévő életét annak szentelte, hogy kevesebb szenvedés legyen a világban.

Talán ezért emlékeznek rá ma is úgy, mint a történelem egyik legnagyobb buddhista uralkodójára. Nem azért, mert soha nem hibázott, hanem azért, mert volt bátorsága megváltozni. A buddhizmus szemszögéből nézve Asóka legnagyobb győzelme nem Kalinga meghódítása volt, hanem saját kapzsiságának, gyűlöletének és büszkeségének legyőzése. Ez a győzelem pedig több mint kétezer évvel később is hatással van emberek százmillióinak életére.

Történetek: 

A szerzetes, akit nem lehetett megégetni

A buddhista hagyomány szerint Asóka egy időben még olyan kegyetlen volt, hogy létrehozott egy hírhedt kínzópalotát, amelyet "Asóka poklának" neveztek. Egy nap egy buddhista szerzetes tévedt be az épületbe. Az őrök a császár parancsára forró üstbe dobták, hogy elevenen megfőzzék.

Amikor azonban Asóka megérkezett, döbbenten látta, hogy a szerzetes sértetlenül ül egy lótuszvirágon a forró víz közepén, mély meditációban.

A szerzetes nyugalma annyira megrázta a császárt, hogy beszélgetni kezdett vele. A legenda szerint ez volt az egyik esemény, amely elindította Asókát a buddhizmus felé vezető úton.

A 84 000 sztúpa legendája

A buddhista hagyomány szerint Asóka annyira elkötelezte magát a Dharma terjesztése mellett, hogy elhatározta: Buddha ereklyéit az egész birodalomban szétosztja.

A legenda szerint 84 000 sztúpát építtetett, és mindegyikbe ereklyéket helyezett el. Nyilvánvalóan ez a szám inkább szimbolikus, mint történelmi, hiszen a buddhizmusban a 84 000 gyakran a Buddha tanításainak megszámlálhatatlan gazdagságát jelképezi.

A történet üzenete azonban világos: Asóka a karddal meghódított birodalmat a Dharma segítségével akarta összekötni.

Asóka és a fél mangó

Ez a történet különösen szép, mert az életének végéről szól.

A legenda szerint Asóka élete végén már szinte minden vagyonát a buddhista közösségek támogatására adományozta. Udvaroncai attól féltek, hogy teljesen kiüríti a kincstárat, ezért fokozatosan elvették tőle az uralkodói rendelkezési jogokat.

Egy napon a világ egyik leghatalmasabb császára már csak egyetlen fél mangóval rendelkezett.

Asóka ezt a fél gyümölcsöt is felajánlotta a szerzeteseknek.

Ekkor állítólag így szólt:

"Valaha egész Indiát uraltam. Ma egy fél mangó az összes vagyonom. Mégis most vagyok a leggazdagabb, mert megtanultam az adakozás örömét."

A történet a buddhista hagyományban a nagylelkűség és a nem-ragaszkodás példájaként maradt fenn.