Filmajánló: Laurence Brahm-A Lótuszból Született Mester nyomában

A történet nem a 8. században kezdődik, hanem napjainkban. Laurence Brahm rendező különös álmokat kezd látni. Éjszakáról éjszakára ugyanaz az alak jelenik meg előtte: Padmaszambhava, a Lótuszból Született Mester, akit Tibetben Guru Rinpocseként tisztelnek. Az álombeli alak végül megszólal: "Nyolc megnyilvánulásom nyolc energiamezőt képvisel. Menj, és mondd el a világnak." Az üzenet nem hagyja nyugodni a rendezőt. Úgy érzi, feladatot kapott. Újra összehívja a korábbi Shangri-La expedíció csapatát, és 2018-ban útnak indulnak, hogy végigjárják Padmaszambhava legendás útvonalát a Himalája világában. Utazásuk öt országon vezet keresztül, több mint húszezer kilométert tesznek meg, kolostorokat, szent tavakat, hegyi barlangokat és ősi zarándokhelyeket keresnek fel. A cél nem pusztán történelmi kutatás. A kérdés sokkal mélyebb: ki volt valójában a Lótuszból Született Mester, és vajon a róla szóló legendák mögött rejtőzik-e valamilyen ősi tudás a tudatról, az energiáról és a valóság természetéről?

A buddhista hagyomány szerint Padmaszambhava nem hétköznapi módon született. A legenda úgy tartja, hogy az egykori Uddijána királyságban, a mai pakisztáni Szvát-völgy területén jelent meg egy lótuszvirágon. A dokumentumfilmben megszólaló lámák szerint ez nem egyszerű mese. A lótusz a tiszta tudat jelképe. A történet arra utal, hogy a mester nem a szokásos emberi korlátok között jelent meg a világban. Uddijána a tantrikus buddhizmus bölcsőjének számít. A hagyomány szerint itt bontakozott ki az a különleges tudás, amely később Tibetben teljesedett ki. Padmaszambhava első megnyilvánulása a Pema Gyalpo, a Lótuszkirály alakja. Ebben a formában a vonzás, az inspiráció és a tudat erejének megtestesítője. A film készítői itt kapcsolják össze először a buddhista tanításokat a modern fizikával. A mantrák rezgéseiről, frekvenciákról és energiamezőkről beszélnek. A buddhista mesterek szerint a mantra nem egyszerű szó vagy hang. Minden mantra saját rezgésmintázattal rendelkezik, amely hatással van a tudatra. A tudósok közül többen rámutatnak, hogy a modern fizika szintén rezgések és energiamezők világaként írja le az univerzumot.

A következő állomás Bodhgaja, ahol Buddha elérte a megvilágosodást. Padmaszambhava itt nem királyokkal vagy tudósokkal találkozik, hanem a hamvasztóhelyek világával. A hagyomány szerint hosszú időt töltött India temetőiben és máglyáinál. A film szerint itt jelent meg Nyima Özer alakjában, a vad jógiként. A hamvasztóhelyek nem a borzalom helyei voltak számára. Itt tanulmányozta az elmúlást. Itt szembesült azzal, hogy minden forma ideiglenes. A csontvázak, a holttestek és az enyészet közepette azt kutatta, mi marad meg akkor, amikor minden más eltűnik. A film készítői ezt kapcsolják össze azzal az elképzeléssel, hogy a tudat nem feltétlenül korlátozódik az anyagi testre.

A történet egyik legszebb fejezete Mandárava hercegnő története. Mandárava a Zahor királyság hercegnője volt. Szépségéről és bölcsességéről legendák szóltak. Számos király akarta feleségül venni, ő azonban a spirituális életet választotta. Amikor találkozott Padmaszambhavával, tanítványa lett. A király ezt árulásnak tekintette. A mestert elfogták és máglyára vetették. A legenda szerint azonban a tűz nem égette meg. Amikor a király visszatért, a hatalmas máglya helyén egy tó hullámzott, közepén pedig Padmaszambhava ült egy lótuszvirágon. A mai Rewalsar-tóhoz kapcsolódik ez a történet, amelyet a buddhisták ma is szent helynek tekintenek. Mandárava később Padmaszambhava legfontosabb társává vált, és együtt érték el azt az állapotot, amelyet a hagyomány Szivárványtestnek nevez.

A film második felének központi témája Tibet. Triszong Decen király meghívására Padmaszambhava a Himaláján keresztül Tibetbe utazik. A legenda szerint ekkor Tibetet még erős bön szellemek és helyi istenségek uralták. Padmaszambhava azonban nem elpusztította őket. Átalakította őket. A filmben többször elhangzik, hogy ez Guru Rinpocse egyik legfontosabb üzenete. A negatív energiát nem mindig legyőzni kell. Át lehet alakítani. A haragot bölcsességgé. A félelmet együttérzéssé. Az ellenséget védelmezővé. Ez a szemlélet tette lehetővé Tibet buddhista átalakulását.

A történet végén megjelenik Guru Rinpocse egyik legkülönlegesebb öröksége: a termák. A hagyomány szerint Padmaszambhava tanításokat rejtett el barlangokban, sziklákban, tavakban és magában a tudatban. Ezeket a tanításokat évszázadokkal később fedezik fel az úgynevezett tertönök, a kincsfelfedező mesterek. A film itt ismét párhuzamot von a modern technológiával. Ahogyan ma adatokat tárolunk a felhőben, úgy rejtette el Padmaszambhava a tanításokat az univerzum tudati terében. A párhuzam természetesen szimbolikus, mégis ez a dokumentumfilm egyik legérdekesebb gondolata.

A film végül Padmaszambhava jövőre vonatkozó tanításaival zárul. A mester szerint eljön egy kor, amikor a kapzsiság, a harag és a tudatlanság uralja az emberek életét. A természet pusztulni kezd. A társadalmak megosztottá válnak. Az emberek elveszítik a kapcsolatot önmagukkal. A dokumentumfilm alkotói szerint korunk egyre inkább erre a leírásra emlékeztet. Ugyanakkor a prófécia nem reményvesztett. A végső üzenet az, hogy a tudat átalakítása mindig lehetséges. A valódi csata nem országok között zajlik, hanem az ember saját elméjében. Ezért Guru Rinpocse alakja ma sem csupán történelmi személy vagy vallási szent, hanem annak a lehetőségnek a jelképe, hogy az ember képes meghaladni saját félelmeit, haragját és korlátait, és a bölcsesség, az együttérzés és a tudatos cselekvés útját választani.