Geshe Ngawang Dhargyey-A bódhicsitta, a megvilágosodás szíve

"Amíg létezik a tér, amíg érző lények léteznek, addig én is maradjak, hogy enyhítsem a világ szenvedését."
– Santidéva

Mi Buddha tanításainak legfontosabb üzenete? A meditáció? A bölcsesség? A karma törvénye? A tibeti buddhizmus nagy mesterei szerint ezek mind nélkülözhetetlenek, mégis létezik egyetlen belső minőség, amely nélkül egyik sem vezet el a teljes megvilágosodáshoz. Ez a bódhicsitta, vagyis az a mély és önzetlen szándék, hogy a buddhaságot minden érző lény javára érjük el.

Erről a felbecsülhetetlen értékű tudatállapotról tanított Geshe Ngawang Dhargyey is 1994 decemberében, Új-Zélandon tartott előadásában. Tanítása ma is ugyanolyan időszerű, mint három évtizeddel ezelőtt.

Ki volt Geshe Ngawang Dhargyey?

Geshe Ngawang Dhargyey (1925–1995) Tibet egyik legnagyobb tudású gelug hagyományú mestere volt. A híres Drepung kolostori egyetemen végezte tanulmányait, ahol megszerezte a legmagasabb szerzetesi tudományos fokozatot, a geshe címet. Az 1959-es tibeti eseményeket követően Indiába menekült, ahol Őszentsége, a XIV. Dalai Láma közeli munkatársa és tanítója lett. Később Új-Zélandra költözött, és a Dunedinben működő Dhargyey Buddhista Központ alapító tanítójaként sok nyugati gyakorlót vezetett be a tibeti buddhizmus világába.

Tanításait mindig egyszerű nyelven, hétköznapi példákkal adta át. Nem a bonyolult filozófiai fejtegetésekre helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogyan válhat Buddha tanítása élő valósággá a mindennapokban.

Az év vége mint a lelki számvetés ideje

Előadását azzal kezdte, hogy az év utolsó tanítása kiváló alkalom az önvizsgálatra.

Vajon fejlődtünk-e az elmúlt év során?

Meditáltunk-e rendszeresen?

Tanulmányoztuk-e Buddha tanításait?

Kedvesebbek, türelmesebbek és együttérzőbbek lettünk-e?

Ha a válasz igen, örüljünk neki, de ne elégedjünk meg ennyivel. Újítsuk meg elhatározásunkat, hogy a következő évben még kitartóbban haladunk az ösvényen.

Ha viszont úgy érezzük, hogy elszalasztottunk egy újabb évet ebből a rendkívül értékes emberi életből, akkor ne a bűntudat uralkodjon el rajtunk. Az őszinte megbánás csak akkor válik hasznunkra, ha új kezdetre ösztönöz.

Mi a bódhicsitta?

A bodhicitta szanszkrit szó jelentése: a felébredés tudata, vagy a megvilágosodás szíve.

A mahájána buddhizmus szerint ez annak az őszinte elhatározása, hogy nem csupán saját megszabadulásunkért gyakorlunk, hanem azért, hogy minden érző lény megszabadulhasson a szenvedéstől.

Ez nem egyszerű kedvesség.

Nem csupán együttérzés.

Hanem a legnemesebb fogadalom, amelyet ember tehet:

"Elérem a teljes megvilágosodást azért, hogy minden érző lényt segíthessek."

Geshe Ngawang Dhargyey hangsúlyozta, hogy ha a múlt, jelen és jövő valamennyi Buddha összegyűlne, és azt keresnék, mi a legnagyobb segítség a világ számára, nem találnának a bódhicsittánál értékesebb tanítást.

Az aranycsináló elixír

A nagy tibeti mester, Dzsongkhapa úgy ír a bódhicsittáról, mint az alkimisták legendás aranycsináló elixírjéről.

Ahogyan az elixír az értéktelen fémet arannyá alakítja, ugyanúgy alakítja át a bódhicsitta a legegyszerűbb hétköznapi cselekedeteket is a megvilágosodás útjává.

Ha valaki egyetlen mécsest ajánl fel ezzel a motivációval, annak érdeme felmérhetetlenül nagyobb lehet, mint valaki másé, aki ezernyi mécsest gyújt meg önző szándékkal.

A buddhizmusban tehát nem a tett nagysága számít.

A szív tisztasága számít.

A meditáció önmagában nem elegendő

Sokan úgy gondolják, hogy elegendő hosszú éveket meditációval tölteni vagy egy hegyi barlangba visszavonulni.

Geshe Ngawang Dhargyey szerint azonban még a legkeményebb aszkézis sem vezet el a buddhasághoz, ha hiányzik belőle a bódhicsitta.

Ez a gondolat különösen fontos a tibeti buddhizmusban, hiszen még a legmagasabb tantrikus gyakorlatok is csak akkor vezetnek teljes megvilágosodáshoz, ha azokat a minden lény javát szolgáló önzetlen motiváció hatja át.

Ki volt Santidéva?

A bódhicsitta legnagyobb költője és tanítója az indiai Santidéva volt, aki a 8. században élt a híres Nálanda Egyetemen. Legismertebb műve, a Bódhicsarjávatára (Útmutató a bodhiszattva életmódjához) a mahájána buddhizmus egyik legfontosabb klasszikusa, amelyet ma is minden tibeti kolostorban tanulmányoznak.

A Dalai Láma gyakran mondja, hogy ez a könyv egész életében a legfontosabb inspirációi közé tartozott.

Santidéva így ír:

"Ha már az is felmérhetetlen érdemet teremt, hogy valaki őszintén kívánja megszüntetni egy másik ember fejfájását, akkor mit mondhatnánk arról, aki minden érző lény megszabadítására törekszik?"

Ez talán a bódhicsitta legszebb meghatározása.

Surata, a szegény szerzetes története

Buddha idejében Praszenadzsit király heteken keresztül vendégül látta Buddhát és a szerzeteseket.

Úgy gondolta, óriási érdemeket halmoz fel.

A szerzetesek között azonban ott ült egy rendkívül szegény szerzetes, Surata, akinek semmije sem volt.

Ő egyszerűen őszinte örömmel szemlélte a király nagylelkűségét.

Amikor Buddha az étkezések végén felajánlotta az összegyűlt érdemeket, újra és újra Surata részesült bennük.

A király csodálkozott.

Hogyan lehet, hogy aki semmit sem adott, nagyobb érdemet szerzett annál, aki mindent finanszírozott?

A válasz egyszerű volt.

Surata szívében nem volt büszkeség.

Nem volt önérdek.

Csak tiszta öröm mások jó cselekedete iránt.

A buddhizmus egyik legmélyebb tanítása rejlik ebben a történetben: a belső motiváció gyakran fontosabb, mint maga a külső tett.

Dzakhän Pumo története – Az együttérzés ereje

Geshe Ngawang Dhargyey felidézett egy másik történetet is, amely Santidéva művéből ismert.

Egy fiatalember engedetlenségében durván bánt édesanyjával, majd később karmája következtében egy pokolszerű világban találta magát, ahol egy tüzes kerék folyamatosan a fejét fúrta.

A rettenetes fájdalom közepette azonban nem önmagára gondolt.

Így imádkozott:

"Bárcsak minden olyan lény megszabadulna ettől a szenvedéstől, aki hasonló karmát hozott létre. Legyen elegendő az én szenvedésem valamennyiük helyett."

Abban a pillanatban a tüzes kerék eltűnt.

A történet szerint ez a fiatalember Buddha volt egyik korábbi életében, amikor még bodhiszattvaként gyakorolta a határtalan együttérzést.

Patrul Rinpocse tanítása

A 19. századi nyingma mester, Dzogcsen Patrul Rinpocse egyszer ezt írta:

"Tanulmányoztam Tibet mind a négy nagy buddhista hagyományának tanításait. Egyetlen mester sem tanított a bódhicsittánál magasabb ösvényt."

Ez jól mutatja, hogy a bódhicsitta nem egyetlen iskola saját tanítása, hanem az egész mahájána buddhizmus közös szíve.

Hogyan gyakorolhatjuk a bódhicsittát?

A gyakorlás egyszerűbb, mint gondolnánk.

Minden reggel, mielőtt elkezdődnének a napi teendők, néhány másodpercre csendesedjünk el, és mondjuk magunkban:

"Bárcsak minden mai gondolatom, szavam és cselekedetem minden érző lény javát szolgálná. Bármit teszek ma, vigyen közelebb mindenkit a szenvedéstől való megszabaduláshoz."

Ezután próbáljuk ezt a szándékot egész nap megőrizni.

Egy kedves mosoly.

Egy türelmes válasz.

Egy apró segítség.

Egy mécses felajánlása.

Egy rövid meditáció.

Ha mindezt bódhicsittával végezzük, akkor a mahájána tanítása szerint ezek a hétköznapi cselekedetek is a buddhaság ösvényévé válnak.

Összegzés

Geshe Ngawang Dhargyey tanításának központi üzenete ma is rendkívül aktuális. A buddhista gyakorlás valódi értékét nem az határozza meg, hogy hány órát meditálunk, hány mantrát mondunk el vagy milyen mély filozófiai ismeretekkel rendelkezünk. A döntő tényező mindig a szív motivációja. Ha cselekedeteinket a bódhicsitta – az a mély vágy, hogy minden érző lény javára érjük el a megvilágosodást – hatja át, akkor a legkisebb jócselekedet is felmérhetetlen jelentőségűvé válik. Ezért nevezik a bódhicsittát a mahájána buddhizmusban a buddhák szívének, minden érdem forrásának és a legdrágább kincsnek, amely valaha megszülethet az emberi tudatban.

A cikk elején idézett Santidéva-sorok talán a legszebben foglalják össze ezt az eszményt:

"Amíg létezik a tér, amíg érző lények léteznek, addig én is maradjak, hogy enyhítsem a világ szenvedését."

Ez a bodhiszattva útjának lényege. Nem önmagunkért élni, hanem úgy törekedni a bölcsességre és a megvilágosodásra, hogy annak gyümölcséből minden érző lény részesülhessen.

A cikk elkészítéséhez felhasznált háttéranyagok

• Geshe Ngawang Dhargyey tanításai és könyvei.
• A mahájána buddhizmus és a bódhicsittáról szóló klasszikus tanítások.
• Tibeti buddhista hagyományos források és magyarázatok.