Iskolák: Az „Idősek Tanítása” – a buddhizmus legrégebbi élő hagyománya
Ha ma valaki belép egy thaiföldi, srí lankai vagy mianmari kolostorba, könnyen úgy érezheti, mintha visszautazott volna az időben. Narancssárga köntösbe öltözött szerzetesek járják a falvakat alamizsnás edényükkel, hajnalban szútrákat recitálnak páli nyelven, és ugyanazokat a szerzetesi szabályokat követik, amelyeket a hagyomány szerint maga a Buddha fektetett le több mint 2500 évvel ezelőtt.
Ez a Theraváda buddhizmus világa.
A Theraváda szó jelentése: "Az idősek tanítása" vagy "Az öregek útja". Követői úgy tekintenek rá, mint a Buddha eredeti tanításainak legközvetlenebb örökösére. Bár a történelem ennél összetettebb, kétségtelen, hogy a Theraváda őrizte meg a buddhizmus legrégebbi teljes szentírás-gyűjteményét, a Páli Kánont, amely a mai napig a hagyomány alapját képezi.
A Buddha útja
A Theraváda középpontjában nem istenek vagy természetfeletti erők állnak, hanem az emberi tudat átalakítása.
A Buddha tanítása szerint az életet áthatja a szenvedés és elégedetlenség (dukkha). Ennek oka a ragaszkodás, a vágyakozás és a tudatlanság. A megszabadulás pedig nem külső segítség által történik, hanem a bölcsesség, az erkölcs és a meditáció gyakorlásán keresztül.
A Theraváda hangsúlyozza a Négy Nemes Igazságot és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, amelyek a Buddha első tanításainak alapját alkotják. A végső cél a Nirvána, vagyis a szenvedés gyökerének teljes megszüntetése.
A szerzetesi élet jelentősége
A Theraváda hagyományban a szerzetesi közösség, a Szangha kiemelkedő szerepet játszik.
A szerzetesek több száz szabályt követnek, egyszerű életet élnek, lemondanak a világi javakról, és idejüket tanulásnak, meditációnak és tanításnak szentelik. A világi gyakorlók támogatják a szerzeteseket, cserébe tanításokat és spirituális útmutatást kapnak.
Ez a kölcsönös kapcsolat évszázadokon át meghatározta Srí Lanka, Thaiföld, Mianmar, Laosz és Kambodzsa vallási kultúráját.
A Theraváda főbb hagyományai
Sokan úgy gondolják, hogy a Theraváda teljesen egységes iskola. Valójában több jelentős irányzat és gyakorlati vonal alakult ki benne.
A Srí Lanka-i hagyomány
A Theraváda történetének központja hosszú évszázadokon keresztül Srí Lanka volt. A hagyomány szerint itt rögzítették írásban a Páli Kánont, és innen terjedt tovább Délkelet-Ázsia nagy részére. A sziget számos szerzetesi rendet és meditációs hagyományt őrzött meg.
A srí lankai buddhizmus általában nagy hangsúlyt fektet a szentírások tanulmányozására és a klasszikus kommentárirodalomra.
Az erdei hagyomány
A Theraváda egyik legérdekesebb irányzata az úgynevezett Erdei Hagyomány.
Az erdei szerzetesek célja, hogy minél közelebb éljenek ahhoz az életmódhoz, amelyet a Buddha és első tanítványai követtek. Elhagyják a városokat, egyszerű kunyhókban vagy erdei kolostorokban élnek, kevés tulajdonnal rendelkeznek, és életük középpontjában a meditáció áll.
A hagyomány szerint maga a Buddha is az erdőben született, az erdőben érte el a megvilágosodást, az erdőben tanított és az erdőben távozott el. Ezért az erdő a buddhista gyakorlás egyik legősibb szimbóluma.
A Thai Erdei Hagyomány
A modern Theraváda legismertebb meditációs mozgalma a Thai Erdei Hagyomány.
A 19–20. század fordulóján olyan mesterek, mint Ajahn Sao és Ajahn Mun úgy érezték, hogy a szerzetesi élet túlzottan formálissá vált. Visszatértek az erdei vándorláshoz, a szigorú szerzetesi fegyelemhez és az intenzív meditációhoz. Mozgalmuk később egész Thaiföldön elterjedt.
E hagyomány legismertebb modern tanítói közé tartozik Ajahn Chah, Ajahn Sumedho és Thanissaro Bhikkhu, akik a nyugati világban is sok ezer gyakorlóra voltak hatással.
A Vipasszaná mozgalom
A 20. században Mianmarból kiindulva jelent meg a Vipasszaná vagy belátás-meditációs mozgalom.
Tanítói azt hangsúlyozták, hogy a mély meditáció nem csupán szerzetesek számára elérhető. Világi emberek számára is megnyitották a hosszabb meditációs elvonulások lehetőségét. Ebből a mozgalomból nőtt ki a modern mindfulness és számos ma ismert meditációs irányzat.
Miben különbözik a Theraváda a tibeti buddhizmustól?
A Green Tara Voices olvasói számára talán ez a legérdekesebb kérdés.
A Theraváda elsősorban a történelmi Buddha tanításaira és a Páli Kánonra épül. Kevésbé hangsúlyosak a bódhiszattvák, a tantrikus gyakorlatok, a vizualizációk és a komplex rituálék.
A tibeti buddhizmus ezzel szemben a mahájána és a vadzsrajána hagyományait is magában foglalja, ezért gazdag szimbolikával, mandalákkal, istenség-jógákkal és beavatási rendszerekkel rendelkezik.
Mindkét út ugyanarra a célra törekszik: a szenvedés megszüntetésére és a bölcsesség kibontakoztatására. Az alkalmazott módszerek azonban jelentősen eltérnek.
A Theraváda napjainkban
Napjainkban több mint százmillió ember követi a Theraváda buddhizmust. Srí Lanka, Thaiföld, Mianmar, Laosz és Kambodzsa vallási életének meghatározó hagyománya, ugyanakkor Európában, Amerikában és Ausztráliában is egyre több meditációs központ és kolostor működik.
A modern világ zajában a Theraváda továbbra is ugyanazt az egyszerű kérdést teszi fel, amelyet a Buddha több mint két és fél évezreddel ezelőtt feltett tanítványainak:
Mi történik valójában ebben a pillanatban a tudatban?
A Theraváda válasza szerint a szabadság nem valahol a jövőben található. Nem egy különleges helyen és nem egy misztikus élményben. Hanem annak közvetlen felismerésében, hogy minden jelenség keletkezik, elmúlik, és egyik sem birtokolható örökké.
Ebben a felismerésben kezdődik a Buddha ősi útja – és talán itt kezdődik a miénk is.
A Théraváda főbb hagyományai és irányzatai
A Théraváda ("A Vének Tanítása") a buddhizmus legrégebbi, napjainkig fennmaradt iskolája. Elsősorban Sri Lanka, Myanmar, Thailand, Laos és Cambodia területén terjedt el. A hagyomány alapját a páli kánon (Tipitaka) alkotja, amelyet a Buddha legkorábbi fennmaradt tanításainak gyűjteményeként tisztelnek.
Bár a Théraváda sokkal egységesebbnek tűnik, mint a Mahájána vagy a Vadzsrajána, valójában itt is több hagyomány, szerzetesi vonal és gyakorlati irányzat alakult ki az évszázadok során.
Mahávihára hagyomány
A mai Théraváda alapját a Srí Lanka-i Mahávihára kolostori hagyomány képezi. Ez a vonal őrizte meg a páli szentiratokat és a korai buddhista tanítások nagy részét. A legtöbb mai théraváda ország szerzetesi rendje ebből a hagyományból származtatja eredetét.
Thai Erdei Hagyomány
A Thai Erdei Hagyomány a 19–20. században bontakozott ki Thaiföldön. Mesterei úgy érezték, hogy a buddhizmus túlzottan elméletivé vált, ezért visszatértek a Buddha korának egyszerűbb szerzetesi életmódjához: az erdei elvonulásokhoz, a meditációhoz és a szigorú fegyelemhez.
Legismertebb mesterei közé tartozik Ajahn Mun Bhuridatta, Ajahn Chah és Ajahn Sumedho.
Napjainkban ez az egyik legnépszerűbb théraváda irányzat a nyugati gyakorlók körében.
Burmai Vipasszaná Hagyomány
A Vipasszaná (belátás) meditáció a Buddha eredeti gyakorlatai közé tartozik, de különösen Mianmarban fejlődött tovább. A 20. században olyan mesterek tették világszerte ismertté, mint Mahasi Sayadaw, Ledi Sayadaw és S. N. Goenka.
A mai mindfulness mozgalom számos eleme is ebből a hagyományból ered.
Srí Lanka-i Reformmozgalmak
A 19. században a gyarmati korszak kihívásaira válaszul Srí Lankán több buddhista megújulási mozgalom jött létre. Ezek célja a buddhista oktatás, a laikus gyakorlás és a meditáció újjáélesztése volt. Ennek köszönhetően a Théraváda új lendületet kapott, és később Nyugaton is elterjedhetett.
Kammathána Hagyomány
A Kammathána ("meditációs gyakorlat") elsősorban Thaiföldön és Laoszban vált ismertté. A hangsúly itt a közvetlen meditációs tapasztalaton, a tudat megfigyelésén és a megszabadulás gyakorlati útján van. Sok tekintetben ez a Thai Erdei Hagyomány spirituális alapját is jelenti.
A modern Vipasszaná és Mindfulness mozgalom
Bár nem önálló iskola, a modern mindfulness mozgalom jelentős részben a théraváda meditációs hagyományokból nőtt ki. Olyan tanítók munkáján keresztül vált világszerte ismertté, mint S. N. Goenka vagy Mahasi Sayadaw.
Egy közös örökség
A Théraváda különböző hagyományai eltérő hangsúlyokat alkalmaznak – egyesek a meditációra, mások a szerzetesi fegyelemre vagy a szövegek tanulmányozására helyezik a hangsúlyt –, de valamennyien ugyanahhoz a forráshoz térnek vissza: a történelmi Buddha tanításaihoz és az arhat eszményéhez, vagyis a szenvedéstől való teljes megszabadulás eléréséhez.
Éppen ezért a Théraváda nem pusztán a buddhizmus egyik iskolája, hanem egy több mint kétezer éves élő hagyomány, amely ma is emberek millióinak mutat utat Délkelet-Ázsiában és egyre inkább a nyugati világban is.