Jarvis Jay Masters

A nevelőotthontól a halálsorig, a halálsortól a belső szabadságig

Egy nehéz kezdet

Jarvis Jay Masters története 1962-ben kezdődött Long Beachben, Kaliforniában. Gyermekkorát súlyos családi problémák, erőszak és bizonytalanság jellemezte. Saját visszaemlékezése szerint ötéves korában került el az édesanyjától, miután szemtanúja volt annak, ahogy édesapja súlyosan bántalmazta az anyját.

Gyermekkorának jelentős részét nevelőszülőknél, intézményekben és javítóintézeti környezetben töltötte. Életének korai éveiben már megjelent az a bizonytalanság és erőszak, amely később is mélyen hatott rá.

Jarvis saját történetében nem próbálja egyszerűen eltüntetni vagy megszépíteni ezeket az éveket. Éppen ellenkezőleg: visszatekintve megpróbálta megérteni, hogyan alakították ezek a tapasztalatok a személyiségét és a döntéseit.

A nehéz gyermekkor természetesen nem jelent automatikus magyarázatot minden későbbi tettre. Ugyanakkor fontos része annak a történetnek, amelyből megpróbáljuk megérteni, hogyan jutott el egy fiatalember a börtönig, majd később a halálsorig.

Tizenéves korára Jarvis élete egyre inkább a bűnözés és az intézeti környezet világához kapcsolódott. A későbbi visszaemlékezésekben megjelenik a családi szétesés, a nevelőotthonok, a javítóintézet és az erőszakkal átszőtt környezet tapasztalata.

Mindez azonban csak a történet egyik része.

A másik része az, ami később történt.

Mert Jarvis Jay Masters életének különlegessége éppen abban rejlik, hogy a rendkívül nehéz kezdet után egy olyan belső átalakuláson ment keresztül, amelynek eredményeként buddhista íróként és gyakorlóként vált ismertté.

Az út azonban először nem a szabadság, hanem a börtön felé vezetett.

Az út a San Quentinig

Jarvis Masters 1981-ben, tizenkilenc éves korában került a kaliforniai San Quentin Állami Börtönbe, miután fegyveres rablás miatt elítélték.

Ekkor még nem a halálraítéltek között volt.

Életének következő fordulópontja négy évvel később következett be.

1985 júniusában San Quentinben meggyilkolták Howell Dean Burchfield börtönőrt, akit a források gyakran Hal Burchfield néven említenek. Burchfield a börtönben végzett szolgálata közben halálos szúrást szenvedett.

Az ügyben három fogvatartottat vontak felelősségre. Az egyikük, Maurice Johnson, volt az, akit azzal vádoltak, hogy közvetlenül ő ölte meg Burchfieldet. Lawrence Woodardot és Jarvis Jay Masterst pedig az ügyészség szerint az összeesküvésben való részvétellel vádolták.

Jarvis következetesen tagadta, hogy részt vett volna a gyilkosságban. A későbbi felmentési kampány szerint az ellene felhozott bizonyítékok jelentős része vitatható volt, és több tanú vallomása később megváltozott vagy visszavonásra került.

A bírósági eljárás eredményeként 1990-ben bűnösnek találták, és halálra ítélték.

Ezzel Jarvis élete teljesen új szakaszba lépett.

A korábbi fegyveres rablás miatt kiszabott börtönbüntetésből egy olyan ügy lett, amelynek következményeként a halálsorra került.

Fontos azonban különválasztani két dolgot: a bíróság ítéletét és Jarvis saját álláspontját. A bíróság elítélte őt a Burchfield-gyilkossággal kapcsolatos összeesküvésben való részvétel miatt, Jarvis viszont azóta is ártatlannak vallja magát, és a felmentéséért létrejött kampány is ezt az álláspontot képviseli.

A történet innentől kezdve már nem csupán egy bűnügyi ügy története lett.

Hanem egy ember története is, aki évtizedeken keresztül próbálta megérteni saját életét, szenvedését és tudatát egy olyan helyen, ahonnan a legtöbben már nem várnak semmilyen új kezdetet.

A halálsor csendje

A halálos ítélet egészen más perspektívát adott Jarvis életének.

A következő évtizedekben a halálsoron élt San Quentinben. A külvilág számára ő egy halálra ítélt fogvatartott volt. Saját szemszögéből azonban egyre inkább az vált fontossá, hogy mit kezd azzal az élettel, amely még mindig az övé.

A bezártság nem szüntette meg a múltat.

A gyermekkor emlékei, a családi erőszak, az intézményekben töltött évek, a börtön és a saját döntéseinek következményei mind vele maradtak.

Ebben a helyzetben kezdett egyre többet olvasni és gondolkodni saját életéről.

A buddhizmussal való találkozása nem egyetlen pillanatban történt. Fokozatos folyamat volt, amelynek során a buddhista tanítások egyre fontosabbá váltak számára.

A fordulópontot a tibeti buddhizmus jelentette.

Találkozás a Dharmával

Jarvis Jay Masters 1991-ben került kapcsolatba Chagdud Tulku Rinpocséval, a tibeti buddhizmus Nyingma hagyományának tanítójával. Chagdud Tulku Rinpocse San Quentinben találkozott vele, és a kapcsolatuk később is folytatódott.

Ez a kapcsolat meghatározóvá vált Jarvis életében.

1991-ben Chagdud Tulku Rinpocse átadta neki a menedék és a bódhiszattva fogadalmakat. Ez különleges pillanat volt, hiszen egy halálsoron élő fogvatartott kezdett el formálisan is buddhista gyakorlóvá válni.

A buddhista tanítások nem változtatták meg azonnal a körülményeit.

A cella nem lett nagyobb.

A börtönajtók nem nyíltak ki.

A halálos ítélet nem tűnt el.

Ami változni kezdett, az Jarvis saját viszonya volt a tudatához, a szenvedéséhez és az életéhez.

A meditáció egyre fontosabb szerepet kapott benne. Megtanulta megfigyelni a haragot, a félelmet és a fájdalmat anélkül, hogy minden alkalommal automatikusan cselekednie kellett volna ezek hatására.

A Dharma fokozatosan nem egyszerűen érdeklődési területté vált számára, hanem gyakorlati úttá.

Később úgy fogalmazott, hogy a gyakorlás számára nem valamiféle luxus vagy elméleti elfoglaltság volt. Szüksége volt rá ahhoz, hogy fegyelmezze önmagát és másképpen viszonyuljon saját elméjéhez.

Chagdud Tulku Rinpocse haláláig kapcsolatban maradt vele. Jarvis később Pema Chödrön tanítványává is vált, akit "Dharma-anyjaként" emlegetett.

A buddhizmus így lassan életének egyik meghatározó alapjává vált.

Írás a rácsok mögött

A meditáció mellett az írás is egyre fontosabb lett Jarvis számára.

A börtönben az írás lehetőséget adott neki arra, hogy megfogalmazza mindazt, amit átélt és gondolt. Írásaiban a börtönéletről, az erőszakról, a haragról, a megbocsátásról, a buddhista gyakorlásról és az emberi méltóságról írt.

Nem kívülállóként beszélt ezekről.

A saját életéből merített.

1992-ben "Recipe for Prison Pruno" című verse PEN-díjat nyert.

1997-ben jelent meg Finding Freedom: Writings from Death Row című könyve. A kötet írások, történetek és egyéb művek gyűjteménye, amelyekben Jarvis a San Quentin halálsorának világát és saját belső útját mutatta be.

A könyv címében szereplő "Finding Freedom" – a szabadság megtalálása – különös jelentőséget kapott.

Hogyan beszélhet szabadságról egy ember, aki fizikailag a halálsoron él?

Jarvis válasza nem egyszerű elmélet volt.

A buddhista gyakorlás során azt kezdte megtapasztalni, hogy a külső szabadság hiánya ellenére is létezhet valamiféle belső szabadság. Az ember nem tudja mindig megválasztani a körülményeit, de dolgozhat azon, hogyan viszonyul a saját gondolataihoz, érzéseihez és reakcióihoz.

Ez a gondolat későbbi munkásságának egyik központi témájává vált.

A belső szabadság tanítása

Jarvis történetének egyik legérdekesebb része, hogy a külvilág szemében alig változott valami.

Továbbra is fogvatartott volt.

Továbbra is halálos ítélet alatt állt.

Továbbra sem rendelkezett azzal a szabadsággal, amelyet a legtöbb ember természetesnek vesz.

Mégis egyre több ember számára vált fontossá az, amit a szabadságról gondolt.

Írásai azt a kérdést vetették fel, hogy vajon a szabadság kizárólag külső állapot-e.

Lehet-e valaki fizikailag szabad, miközben a saját haragjának, félelmeinek vagy függőségeinek rabja?

És fordítva: lehet-e valaki fizikailag bezárva úgy, hogy közben bizonyos értelemben mégis dolgozik a belső szabadságán?

Jarvis nem állította, hogy a börtön vagy a szenvedés önmagában jó dolog lenne.

Nem azt mondta, hogy a külső szabadság nem fontos.

A saját életén keresztül inkább azt mutatta meg, hogy az ember belső munkája akkor sem feltétlenül ér véget, amikor a külső körülmények szinte teljesen beszűkülnek.

Ez az üzenet sok buddhista gyakorlóra és más olvasókra is hatással volt.

A története azért különleges, mert a buddhista gyakorlást nem egy elvonulóhely nyugalmában próbálta megvalósítani, hanem egy olyan környezetben, amelyben a félelem, a bizonytalanság és a bezártság mindennapos tapasztalat volt.

A Finding Freedom későbbi, bővített kiadásának címe Finding Freedom: How Death Row Broke and Opened My Heart lett. A kötetben Jarvis történeteket, esszéket, verseket és leveleket gyűjtött össze, amelyek a buddhista gyakorláson keresztül keresik a belső béke és szabadság lehetőségét.

Később megjelent önéletrajza, a That Bird Has My Wings: The Autobiography of an Innocent Man on Death Row, amelyben saját életének történetét írta meg.

A könyv címében szereplő "innocent man" – ártatlan ember – már egyértelműen Jarvis saját álláspontját tükrözi az ellene hozott ítélettel kapcsolatban.

Az ügy jogi és társadalmi vitája azóta is folytatódott, és a "Free Jarvis" kampány továbbra is a felmentéséért küzd.

Egy élet, amely túlnőtt a börtön falain

Jarvis Jay Masters története idővel messze túlnőtt San Quentin falain.

Írásai buddhista közösségekhez, egyetemekhez, iskolákhoz és olyan emberekhez is eljutottak, akik talán soha nem találkoztak volna a buddhizmussal más módon.

A történetének ereje részben abból fakad, hogy nem egy tökéletes ember életét mutatja be.

Egy nehéz gyermekkorú fiatalemberről szól, aki bűncselekményt követett el, börtönbe került, majd egy rendkívül súlyos gyilkossági ügy vádlottja és elítéltje lett.

És ugyanakkor egy olyan emberről is szól, aki később a buddhista gyakorlásban és az írásban talált olyan eszközöket, amelyek segítségével megpróbálta átalakítani saját életét.

Ez a két történet egyszerre igaz.

Nem kell eltörölni a múltat ahhoz, hogy felismerjük az ember változásának lehetőségét.

Nem kell tagadni a hibákat ahhoz, hogy beszéljünk a fejlődésről.

És nem kell egyetérteni minden döntéssel ahhoz, hogy felismerjük: egy ember több annál, mint élete legrosszabb pillanata.

Jarvis Jay Masters több mint három évtizede buddhista gyakorló. Saját elmondása szerint a Dharma segített neki abban, hogy a legnehezebb körülmények között is dolgozzon önmagán, és együttérzőbb, békésebb emberré váljon.

Ez talán történetének egyik legfontosabb tanulsága.

A körülményeink meghatározhatják, honnan indulunk.

De nem feltétlenül határozzák meg azt, hogy mivé válhatunk.

Utószó

Jarvis Jay Masters története egy rendkívül nehéz gyermekkorból indult.

A nevelőotthonok és intézmények világából a börtönbe vezetett az útja. Tizenkilenc évesen került San Quentinbe fegyveres rablás miatt. Négy évvel később egy börtönőr, Howell Dean "Hal" Burchfield meggyilkolásával kapcsolatos ügyben vádlott lett, majd 1990-ben elítélték és halálra ítélték.

Jarvis azóta is tagadja, hogy részt vett volna a gyilkosságban, és a felmentéséért létrejött kampány az ítélet megsemmisítéséért dolgozik.

Az ő történetének azonban van egy másik oldala is.

1991-ben találkozott Chagdud Tulku Rinpocséval, és a buddhista Dharma gyakorlása fokozatosan életének központi részévé vált.

Meditálni kezdett.

Írni kezdett.

Gondolkodni kezdett arról, hogyan lehet együtt élni a múlttal, a fájdalommal, a félelemmel és a bizonytalansággal.

Könyvei és írásai révén pedig története eljutott a börtön falain kívülre is.

Talán éppen ezért érdekes Jarvis Jay Masters története.

Nem azért, mert egy egyszerű, hősies történet lenne.

Hanem mert tele van ellentmondásokkal: bűnnel és felelősséggel, szenvedéssel és reménnyel, bezártsággal és belső szabadsággal.

És talán éppen ez teszi emberivé.

Jarvis története végső soron nemcsak a börtönről szól.

Hanem arról a kérdésről is, hogy mennyi szabadság maradhat meg az emberben akkor is, amikor szinte minden külső szabadságát elveszíti.

Interjúk és cikkek

• Jarvis Jay Masters interjúi a Lion's Roar buddhista magazinban.
• A Free Jarvis Campaign archív anyagai és életrajzi összefoglalói.
• Buddhista börtönmissziós és halálsori programokkal foglalkozó tanulmányok.

Életrajzi adatok

• Jarvis Jay Masters életrajzi összefoglalói.
• Kalifornia büntetés-végrehajtási dokumentumai.
• San Quentin történetével foglalkozó háttéranyagok.