Jetsunma Tenzin Palmo-Miért nem kell mindig boldognak lennünk?

Ez a cikk Jetsunma Tenzin Palmo boldogságról, szenvedésről és a buddhista gyakorlásról szóló előadásai, könyvei és tanításai alapján készült szerkesztett összefoglaló. 

 Jetsunma Tenzin Palmo a kortárs tibeti buddhizmus egyik legismertebb női tanítója. 1943-ban született Londonban, húszéves korában Indiába utazott, ahol a tibeti buddhizmus tanítványává vált. Éveken át szerzetesnőként tanult a Kagyü hagyomány mestereitől, majd tizenkét évet töltött egy magányos himalájai barlangban intenzív meditációs elvonuláson.

Később megalapította a Dongyu Gatsal Ling kolostort Indiában, amely a tibeti buddhista apácák magas szintű képzését támogatja. Könyvei és előadásai világszerte ismertek, mert a mély buddhista tanításokat közérthetően, ugyanakkor rendkívüli hitelességgel adja át.

Tanításainak középpontjában a belső szabadság, a kitartás, az együttérzés és a tudat átalakulása áll. Jetsunma Tenzin Palmo gyakran emlékeztet arra, hogy a buddhizmus célja nem az állandó boldogság keresése, hanem annak felismerése, hogyan maradhatunk nyitottak és kiegyensúlyozottak az élet örömei és nehézségei közepette egyaránt.

1. rész – A boldogság csapdája

Kevés gondolat határozza meg annyira a modern világot, mint az a meggyőződés, hogy boldognak kell lennünk. A reklámok, a közösségi média, az önfejlesztő könyvek és még a mindennapi beszélgetéseink is azt sugallják, hogy valami nincs rendben velünk, ha szomorúak, csalódottak vagy bizonytalanok vagyunk. Mintha a boldogság lenne az élet végső célja, és minden kellemetlen érzés annak bizonyítéka volna, hogy rossz úton járunk.

Jetsunma Tenzin Palmo szerint éppen ez az egyik legnagyobb tévedésünk. Nem azért szenvedünk, mert időnként fájdalmat, veszteséget vagy szomorúságot élünk át. Sokkal inkább azért, mert azt hisszük, ezeknek nem lenne szabad megtörténniük. Állandóan egy olyan életet próbálunk megteremteni, amelyben nincs csalódás, nincs kudarc és nincs veszteség. Csakhogy ilyen élet soha nem létezett, és nem is fog.

A buddhizmus kezdettől fogva arra tanít, hogy az emberi élet természetes része a változás. Minden, amit szeretünk, egyszer megváltozik. A testünk öregszik, kapcsolataink átalakulnak, sikereink elmúlnak, és előbb-utóbb mindannyian találkozunk betegséggel, gyásszal vagy bizonytalansággal. Jetsunma Tenzin Palmo szerint ezek nem a gyakorlás kudarcai. Ezek maga az élet.

A probléma ott kezdődik, amikor minden kellemetlen érzést ellenségnek tekintünk. Azonnal meg akarunk szabadulni tőle. Ha unatkozunk, elővesszük a telefonunkat. Ha szomorúak vagyunk, megpróbáljuk elterelni a figyelmünket. Ha félünk, gyors megoldásokat keresünk. Ritkán engedjük meg magunknak, hogy egyszerűen jelen legyünk azzal, amit éppen átélünk.

Jetsunma Tenzin Palmo szerint azonban éppen ezek a pillanatok tanítanak bennünket a legtöbbet. Nem azért, mert a szenvedés önmagában értékes, hanem azért, mert ilyenkor látjuk meg legvilágosabban, mennyire ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy az életnek mindig kellemesnek kell lennie. Amíg ehhez ragaszkodunk, addig minden nehézség személyes kudarcnak fog tűnni.

A buddhista gyakorlás ezért nem azt ígéri, hogy mindig boldogok leszünk. Sokkal mélyebb ígéretet tesz. Azt, hogy fokozatosan megtanulhatunk békében lenni az élet változásaival. Ez a béke nem attól függ, hogy éppen minden jól alakul-e. Inkább abból születik, hogy már nem harcolunk állandóan a valósággal.

Talán ezért mondja Jetsunma Tenzin Palmo, hogy a boldogság keresése önmagában még nem szabadság. Mert ha csak a kellemes érzéseket akarjuk megtartani, egész életünkben attól fogunk félni, hogy elveszítjük őket. A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor már nem a boldogságot kergetjük, hanem megtanuljuk nyitott szívvel fogadni mindazt, amit az élet elénk hoz.

És lehet, hogy éppen ekkor történik valami különös.

Amikor már nem akarunk mindenáron boldogok lenni...

akkor kezdünk igazán békében élni.

2. rész – A kellemetlen érzések is tanítók

Ha őszintén megfigyeljük a mindennapjainkat, hamar észrevesszük, milyen kevés türelmünk van a kellemetlen érzésekhez. Amint megjelenik a szomorúság, a csalódottság vagy a félelem, ösztönösen meg akarunk szabadulni tőlük. Bekapcsoljuk a televíziót, elővesszük a telefonunkat, dolgozni kezdünk, vásárolunk, beszélgetünk vagy bármi mást teszünk, csak ne kelljen találkoznunk azzal, ami bennünk történik. Jetsunma Tenzin Palmo szerint ez teljesen emberi reakció, de egyben annak is az oka, hogy újra és újra ugyanazokba a belső mintákba kerülünk.

A buddhizmus nem arra tanít, hogy szeressük a szenvedést. Nem azt mondja, hogy keressük a fájdalmat vagy örüljünk a veszteségeknek. Arra hív, hogy ne meneküljünk el előlük azonnal. Mert minden kellemetlen érzés hordoz valamilyen üzenetet önmagunkról. A harag megmutathatja, mihez ragaszkodunk. A félelem rávilágíthat arra, amit irányítani szeretnénk. A csalódás pedig gyakran azt tárja fel, milyen elvárásokat építettünk fel magunkban.

Jetsunma Tenzin Palmo szerint a legtöbb ember egész életében a kellemes és a kellemetlen érzések között ingadozik. Ha valami örömet okoz, meg akarja tartani. Ha fájdalmat okoz, el akarja taszítani. Csakhogy az élet nem így működik. Minden érzés változik. Ami ma öröm, holnap talán már közömbös lesz. Ami ma fájdalom, néhány év múlva lehet, hogy életünk egyik legfontosabb tanítójának bizonyul.

Gyakran csak hosszú idő elteltével értjük meg, hogy egy nehéz időszak mennyit formált rajtunk. Egy betegség, egy veszteség vagy egy kudarc közepén természetesen senki sem örül a történteknek. Később azonban sokan felismerik, hogy éppen ezek az időszakok tették őket türelmesebbé, együttérzőbbé vagy bölcsebbé. Jetsunma Tenzin Palmo szerint a szenvedés nem nemesít automatikusan, de lehetőséget ad arra, hogy másképp kezdjünk tekinteni önmagunkra és az életre.

Ezért fontos, hogy időnként ne meneküljünk el a kellemetlen érzéseink elől. Nem azért, hogy elmerüljünk bennük, hanem hogy megismerjük őket. Amikor csendben figyelni kezdjük, mi zajlik bennünk, gyakran kiderül, hogy a félelmeink és szomorúságaink sem olyan állandóak, mint korábban hittük. Megjelennek, átalakulnak, majd lassan továbbhaladnak. Ahogyan minden más is az életben.

Talán ez az egyik legfontosabb felismerés. Nem kell minden érzésünket szeretnünk ahhoz, hogy elfogadjuk a létezésüket. A belső béke nem abból születik, hogy csak kellemes tapasztalataink vannak, hanem abból, hogy már nem háborúzunk állandóan azzal, amit éppen átélünk.

És amikor ez a harc lassan véget ér...

a szenvedés is egészen más arcát mutatja.

3. rész – A béke nem ugyanaz, mint a boldogság

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a boldogság és a belső béke ugyanazt jelenti. Ha jól érezzük magunkat, akkor békések is vagyunk – ha pedig nehézségekkel találkozunk, a békénk is eltűnik. Jetsunma Tenzin Palmo szerint azonban ez a két dolog alapvetően különbözik egymástól. A boldogság érzés. A béke pedig egyfajta belső állapot, amely akkor is megmaradhat, amikor az élet éppen nem könnyű.

A boldogság természeténél fogva változékony. Egy kellemes találkozás, egy jó hír vagy egy régóta vágyott cél elérése örömet okoz, de ezek az érzések előbb-utóbb elmúlnak. Ha kizárólag ezekre építjük az életünket, állandó hullámvasúton fogunk ülni. Amikor minden jól alakul, elégedettek vagyunk. Amikor valami rosszul sikerül, úgy érezzük, mintha minden összeomlott volna. Jetsunma Tenzin Palmo szerint sok ember egész életében ezt a hullámzást próbálja irányítani, pedig éppen ez teszi olyan kimerítővé a mindennapokat.

A belső béke egészen másból születik. Nem attól függ, hogy éppen milyen érzések jelennek meg bennünk, hanem attól, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Lehetünk szomorúak, mégis békések. Lehetünk betegek, és közben mégis megőrizhetjük méltóságunkat. Átélhetünk veszteséget úgy is, hogy nem veszítjük el önmagunkat. Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj semmi. Inkább azt, hogy a fájdalom már nem szakít el bennünket saját belső középpontunktól.

Jetsunma Tenzin Palmo gyakran emlékeztet arra, hogy a buddhista gyakorlás célja nem a kellemes érzések gyűjtése. A meditáció sem azért van, hogy mindig nyugodtnak vagy boldognak érezzük magunkat. A gyakorlás valódi célja az, hogy egyre tisztábban lássuk saját elménk működését, és fokozatosan megszabaduljunk attól a kényszertől, hogy minden tapasztalatunkat azonnal jónak vagy rossznak minősítsük.

Amikor ez a szemlélet lassan kialakul bennünk, különös szabadságot élünk át. Már nem kell minden örömbe görcsösen kapaszkodnunk, és nem kell minden nehézségtől rettegve menekülnünk. Megértjük, hogy az élet hullámzása természetes. Ahogy a nappalt éjszaka követi, úgy követik egymást öröm és veszteség, siker és kudarc, egészség és betegség. Nem azért szenvedünk, mert ez így van, hanem mert azt szeretnénk, hogy mindig csak az egyik oldala létezzen.

Talán ezért mondja Jetsunma Tenzin Palmo, hogy a béke nem valami távoli cél, amelyet egyszer majd elérünk. Inkább annak felismerése, hogy már most is képesek vagyunk nyitott szívvel jelen lenni, még akkor is, amikor az élet nem felel meg az elképzeléseinknek.

A boldogság jön és megy.

A béke marad.

És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amelyet a buddhista gyakorlás adhat az embernek.

4. rész – A teljes élet nem mindig boldog élet

Jetsunma Tenzin Palmo szerint életünk egyik legnagyobb terhe az a meggyőződés, hogy mindig jól kellene éreznünk magunkat. Ha boldogok vagyunk, úgy gondoljuk, minden rendben halad. Ha viszont szomorúság, bizonytalanság vagy félelem jelenik meg, azonnal azt hisszük, valamit elrontottunk. Ez a gondolkodás lassan egész életünket áthatja, és észrevétlenül állandó elégedetlenséget szül.

A buddhizmus ezzel szemben nem egy tökéletes életet ígér. Nem azt mondja, hogy a gyakorlás után megszűnnek a veszteségek, a betegségek vagy a csalódások. Inkább arra tanít, hogy ezek közepette is lehet teljes életet élni. Ez elsőre talán kevésbé hangzik vonzónak, valójában azonban sokkal mélyebb ígéret. Mert a valóságot nem kell megváltoztatni ahhoz, hogy másképp kezdjük megélni.

Jetsunma Tenzin Palmo gyakran beszél arról, hogy a nyitott szív nemcsak az örömre képes nyitott maradni, hanem a fájdalomra is. Ez nem önfeláldozás és nem szenvedéskeresés. Inkább annak elfogadása, hogy az emberi élet minden tapasztalata hozzánk tartozik. Ha csak a kellemes pillanatokat fogadjuk el, életünk jelentős részét kénytelenek leszünk elutasítani. Ha azonban megtanuljuk a nehéz időszakokat is az élet természetes részeként szemlélni, lassan megszűnik az állandó belső ellenállás.

Ez nem jelenti azt, hogy többé nem lesznek könnyek. Nem jelenti azt sem, hogy mindig mosolyogni fogunk. Inkább azt, hogy a szomorúság már nem ellenség, a veszteség nem büntetés, a bizonytalanság pedig nem feltétlenül kudarc. Mindezek ugyanúgy részei az emberi életnek, mint az öröm, a szeretet vagy a remény.

Talán éppen ezért olyan felszabadító Jetsunma Tenzin Palmo tanítása. Leveszi rólunk azt a terhet, hogy állandóan boldognak kell lennünk. Nem kell megjátszanunk magunkat. Nem kell minden nehézséget pozitív gondolkodással elfednünk. Elég őszintén jelen lennünk azzal, amit éppen átélünk. Paradox módon éppen ebből az őszinteségből születik meg az a belső nyugalom, amelyet annyian keresnek.

A buddhista gyakorlás végső célja ezért nem a boldogság hajszolása, hanem a szabadság. Az a szabadság, amelyben már nem a körülményeink döntik el, hogy képesek vagyunk-e nyitott szívvel élni. Mert amikor már nem menekülünk állandóan az élet egyik fele elől, akkor lassan felfedezzük a másik felét is. A csendet a zajban. A békét a bizonytalanságban. Az együttérzést a saját törékenységünkben.

Talán ez Jetsunma Tenzin Palmo tanításának legfontosabb üzenete.

A teljes élet nem az, amelyik mindig boldog.

Hanem az, amelyik minden változása ellenére is nyitott marad.

És lehet, hogy végül nem a boldogság az, amire egész életünkben vágytunk.

Hanem ez a csendes, mély és feltételek nélküli belső béke.

Mit vihetünk magunkkal ebből a tanításból?

• A boldogság érzés, a belső béke pedig egy mélyebb lelki állapot.
• A kellemetlen érzések nem az ellenségeink, hanem fontos tanítóink lehetnek.
• Nem kell állandóan boldognak lennünk ahhoz, hogy teljes életet éljünk.
• A szenvedés nem mindig kerülhető el, de a hozzá való viszonyunk megváltozhat.
• A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor már nem harcolunk az élet természetes változásaival.

Források

• Reflections on a Mountain Lake – Jetsunma Tenzin Palmo.
• Into the Heart of Life – Jetsunma Tenzin Palmo.
• The Heroic Heart – Jetsunma Tenzin Palmo.
• Előadások és Dharma-tanítások a Dongyu Gatsal Ling kolostorból.
• Lion's Roar, Tricycle és más nemzetközi buddhista magazinokban megjelent interjúk és tanulmányok.