Láma Yeshe – A nevető láma, aki a buddhizmust elhozta a modern világnak
Láma Yeshe a 20. századi tibeti buddhizmus egyik legkülönlegesebb alakja volt. Sokan tanítónak, mások jóginak, megint mások bodhiszattvának tartották. Tanítványai egyszerűen csak "Láma"-ként emlegették, mert jelenléte annyira természetes és szeretetteljes volt, hogy mellette mindenki otthon érezte magát. Bár viszonylag rövid életet élt, hatása ma is érezhető szerte a világon. A tibeti buddhizmus nyugati elterjedésében betöltött szerepe szinte felbecsülhetetlen.
Lobsang Yeshe 1935-ben született Tibet középső részén, Tolung Dechen vidékén, Lhásza közelében. Szülei egyszerű földművesek voltak. Már kisgyermekként rendkívüli érdeklődést mutatott a vallásos élet iránt. A család és a környékbeli szerzetesek hamar észrevették különleges természetét. Hatéves korában belépett a híres Sera kolostorba, amely Tibet három nagy Gelug egyetemének egyike volt.
A Sera kolostor akkoriban több ezer szerzetes otthona volt. A fiatal Yeshe itt kezdte meg a hagyományos tibeti tanulmányokat: logikát, filozófiát, meditációt, szútrákat és tantrákat tanult. Mesterei hamar felismerték kivételes intelligenciáját és szokatlan nyitottságát. Nemcsak a könyveket tanulmányozta, hanem a meditáció gyakorlati oldalát is rendkívül komolyan vette.
Aztán elérkezett Tibet történelmének egyik legsötétebb időszaka.
Az 1950-es években a kínai megszállás fokozatosan átalakította Tibetet. A kolostorok egyre nagyobb nyomás alá kerültek. 1959-ben kitört a tibeti felkelés, amelyet brutálisan levertek. A 14. Dalai Láma kénytelen volt Indiába menekülni.
Láma Yeshe is azok között volt, akik elhagyták Tibetet.
A menekülés rendkívül veszélyes volt. Hónapokon át tartó gyaloglás, hideg, éhség és bizonytalanság kísérte útjukat a Himalája hágóin keresztül. Sok szerzetes és világi tibeti nem élte túl ezt az utat.
Amikor végül Indiába érkezett, semmije sem maradt.
A hajdani nagy kolostorok romokban hevertek Tibetben. A menekült szerzeteseknek sátortáborokban, nyomorúságos körülmények között kellett újrakezdeniük életüket.
Láma Yeshe azonban nem veszítette el optimizmusát.
Azok, akik akkor ismerték, gyakran mesélték, hogy még a legnehezebb időkben is nevetett. Úgy tűnt, semmi sem tudja megtörni belső örömét.
Az indiai Buxa Duar menekülttáborban találkozott egyik legközelebbi tanítótársával, Láma Zopa Rinpocsével. Ez a találkozás később történelmi jelentőségűvé vált.
A két láma között különleges kapcsolat alakult ki.
Láma Yeshe karizmatikus, energikus és rendkívül közvetlen volt. Láma Zopa visszahúzódóbb, mélyen meditáló természetű. Tanítványaik gyakran mondták, hogy úgy egészítették ki egymást, mint a nap és a hold.
A hatvanas évek végén különös dolgok kezdtek történni Nepálban.
Fiatal nyugati utazók ezrei érkeztek Katmanduba és a Himalája vidékére. Sokan közülük spirituális útkeresők voltak. A legtöbb tibeti láma nem tudta, hogyan szólítsa meg őket.
Láma Yeshe viszont ösztönösen értette őket.
Legendás történet, hogy amikor először találkozott hosszú hajú hippikkel, nem elutasította őket, hanem azonnal felismerte bennük az őszinte keresőket.
Azt mondta:
"Ezek az emberek nem őrültek. Csak keresik a boldogságot a rossz helyeken."
Ez a mondat jól mutatja látásmódját.
1971-ben Kopan kolostorában megtartották az első meditációs kurzust nyugatiak számára.
Mindössze néhány résztvevő érkezett.
Senki sem sejtette, hogy ebből világméretű mozgalom születik.
Az első kurzusok után a résztvevők száma évről évre nőtt. Hamarosan több száz nyugati utazott Nepálba, hogy Láma Yeshe és Láma Zopa tanításait hallgassa.
Láma Yeshe tanítási stílusa teljesen szokatlan volt.
Nem szeretett bonyolult filozófiai nyelvezetet használni.
Inkább ezt mondta:
"A buddhizmus nem Tibetben van. A buddhizmus a saját elmédben van."
Vagy:
"Nem kell buddhistává válnod. Csak ismerd meg a saját elmédet."
Ezek a kijelentések akkoriban forradalminak számítottak.
Sokan azért szerették, mert képes volt nevetve tanítani a legmélyebb filozófiát is.
Tanítványai számtalan történetet mesélnek róla.
Egyszer egy nyugati diák hosszú órákon keresztül magyarázta neki lelki problémáit.
Láma Yeshe végighallgatta, majd mosolyogva ennyit mondott:
"A problémád nem túl sok probléma. A problémád túl sok gondolkodás."
A szobában mindenki nevetni kezdett.
A diák pedig később azt mondta, hogy ez a mondat többet segített neki, mint hónapok terápiája.
Láma Yeshe egyik legnagyobb érdeme a FPMT (Foundation for the Preservation of the Mahayana Tradition) megalapítása volt.
A szervezet néhány tanítvánnyal indult.
Ma már több mint harminc országban működnek központjai.
Ez lett a világ egyik legnagyobb tibeti buddhista hálózata.
A hetvenes években Európát, Amerikát, Ausztráliát és Dél-Amerikát járta.
Sokan úgy emlékeznek rá, mint egy örökké mosolygó lámára, aki mindenhol otthon volt.
A nyugati emberek gyakran meglepődtek.
Ahelyett, hogy komoly vallási vezetőként viselkedett volna, gyakran viccelődött.
Nevetett.
Történeteket mesélt.
És közben mély tanításokat adott át.
Egy másik híres történet szerint valaki megkérdezte:
"Láma, mi a buddhizmus lényege?"
Ő azt válaszolta:
"Légy kedves, amennyire csak tudsz."
Amikor a kérdező további magyarázatot várt, Láma Yeshe nevetve hozzátette:
"Ez már önmagában elég nehéz gyakorlat."
Különösen érdekes volt a nyugati pszichológia iránti érdeklődése.
Már az 1970-es években arról beszélt, hogy a buddhizmus valójában az elme tudománya.
Évtizedekkel megelőzte korát.
Ma, amikor a mindfulness és a meditáció tudományos kutatása általánosan elfogadott, sokan felismerik, milyen előrelátó volt.
1984-ben váratlanul szívproblémák jelentkeztek nála.
Bár sok tanítványa remélte, hogy még hosszú ideig él, egészségi állapota gyorsan romlott.
- március 3-án, Los Angelesben eltávozott.
Mindössze 49 éves volt.
Halála megrázta a buddhista világot.
Sokan úgy érezték, túl korán távozott.
A történet azonban itt nem ér véget.
Néhány évvel később egy spanyol kisfiú született, akit később számos magas rangú tibeti mester Láma Yeshe reinkarnációjaként ismert fel.
A fiú neve Ösel Hita Torres lett.
A felismerés világszerte nagy figyelmet keltett.
A gyermek Tibetbe, Indiába és Nepálba is ellátogatott, ahol sokan úgy érezték, hogy ugyanaz a különleges kedvesség és nyitottság sugárzik belőle, mint egykor Láma Yeshéből.
Később azonban Ösel saját utat választott, ami újabb érdekes fejezetet nyitott a modern buddhizmus történetében.
Láma Yeshe öröksége ma is él.
Könyvei, köztük a "Becoming Your Own Therapist", az "Introduction to Tantra" és a "Wisdom Energy" ma is a legolvasottabb buddhista művek közé tartoznak.
Aki valaha találkozott vele, szinte ugyanazt mondja:
Nem a tudása volt a leglenyűgözőbb.
Nem a meditációs ereje.
Nem a filozófiai műveltsége.
Hanem az a határtalan öröm és szeretet, amely áradt belőle.
Láma Yeshe egész életével azt tanította, hogy a buddhizmus nem komor vallás, hanem a tudat felszabadításának útja. Nem a szenvedésről szól, hanem a belső szabadságról. Nem arról, hogy valaki különlegessé váljon, hanem arról, hogy felismerje saját eredendő jóságát. Talán ezért emlékeznek rá ma is annyian úgy, mint a nevető lámára, aki mosolyával és bölcsességével emberek tízezreinek változtatta meg az életét.