Mahá Moggallána – A szerzetes, aki látta a mennyeket és a poklokat

Több mint 2500 évvel ezelőtt, India ősi királyságaiban élt egy férfi, akit a Buddha a természetfeletti képességek legkiválóbb mesterének nevezett. Ő volt Mahá Moggallána, aki nemcsak a meditáció legmélyebb állapotait érte el, hanem a buddhista hagyomány szerint képes volt látni a különböző létbirodalmakat, kapcsolatba lépni mennyei lényekkel és érzékelni a karma működését. Mégis az ő története nem a csodákról szól, hanem arról, hogy senki sem menekülhet el teljesen a múltja következményei elől.

Fiatal korában Kolita néven ismerték. Gazdag és előkelő családban született, de már gyermekkorában foglalkoztatta az élet mulandósága. Legjobb barátja Upatissza volt, akit később a világ Sáriputta néven ismert meg. A két fiatal együtt figyelte az emberek örömeit, ünnepeit és sikereit, de mindketten ugyanarra a felismerésre jutottak: minden ember megöregszik, megbetegszik és meghal. Megfogadták, hogy ha valamelyikük megtalálja a szenvedés végét jelentő utat, visszatér a másikért.

Éveken át vándoroltak India tanítói között, míg egy nap Upatissza találkozott a Buddha egyik tanítványával, Asadzsival. A szerzetes csupán néhány mondatot mondott neki a függő keletkezés tanáról: minden jelenség okokból és feltételekből születik, és ugyanígy szűnik meg. Ez a rövid tanítás olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy azonnal felismerte az igazságot. Elment Kolitához, aki ugyanígy megértette a tanítás lényegét. Hamarosan mindketten csatlakoztak a Buddha közösségéhez.

A hagyomány szerint Moggallána mindössze hét nappal felszentelése után elérte az arhatságot, a teljes megszabadulást. A Buddha később kijelentette, hogy tanítványai közül Sáriputta a bölcsességben, Moggallána pedig a természetfeletti képességekben a legkiválóbb. Képes volt elhagyni a fizikai testet mély meditációban, más létállapotokat szemlélni, sőt mennyei és pokolbeli világokat is érzékelni. Mindezek ellenére egyszerű szerzetesként élt, alamizsnáért járt, saját ruháját mosta és kerülte a feltűnést.

Leghíresebb története édesanyjához kapcsolódik. Egy meditáció során megpróbálta felkutatni, hová született újjá halála után. Megdöbbenve látta, hogy a "éhes szellemek" világában szenved. Bármilyen ételt vagy italt próbált neki adni, az hamuvá vagy lánggá változott. Moggallána felismerte, hogy még a legnagyobb természetfeletti erő sem képes egyszerűen eltörölni a karma következményeit. A Buddha tanácsára felajánlásokat tett a szerzetesi közösség számára, és az érdemeket édesanyjának ajánlotta. Ebből a történetből alakult ki később Kelet-Ázsia egyik legfontosabb buddhista ünnepe, az Ullambana vagy Szellemek Fesztiválja.

Moggallána hírneve egyre nőtt, de ezzel együtt ellenségeket is szerzett. A kor vallási vezetői közül sokan veszélyt láttak a Buddha növekvő közösségében. Több alkalommal is megpróbálták megölni. A hagyomány szerint korábban mindig sikerült elkerülnie a veszélyt különleges képességei segítségével. Élete vége felé azonban egyre többször beszélt arról, hogy vannak magok, amelyeket nagyon régen vetettek el, és egyszer be kell érniük.

A buddhista hagyomány egyik legmegrázóbb története az ő halála. Bérgyilkosok támadtak rá egy erdei remeteségben. Bár képes lett volna elmenekülni, ezúttal nem tette. Kegyetlenül összeverték, csontjai eltörtek, testét szinte felismerhetetlenné zúzták. Mégis életben maradt annyi ideig, hogy visszavonszolja magát a Buddha közelébe. Ott meghajolt mestere előtt, majd békében meghalt.

A szerzetesek megdöbbentek. Hogyan történhetett meg mindez egy megvilágosodott emberrel? A Buddha magyarázata szerint Moggallána halála egy rendkívül távoli múltban elkövetett tett utolsó következménye volt. Egy korábbi életében – felesége rábeszélésére – megölte saját szüleit. Bár azóta számtalan élet telt el, és ebben az életében teljes megvilágosodást ért el, a régi karma egyik utolsó maradványa még beérett. A Buddha ezt egy már kilőtt nyílhoz hasonlította: ha egyszer elengedték, a nyíl tovább repül, még akkor is, ha az íjász már felismerte hibáját.

Ezért Moggallána története nem a csodatevő szerzetes története. Sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy a buddhizmus szerint még a legnagyobb spirituális erő sem írhatja felül a karma törvényét. A megvilágosodás nem azt jelenti, hogy az ember elkerüli a fájdalmat vagy a sors nehézségeit. Azt jelenti, hogy teljes szabadsággal, félelem nélkül néz szembe velük.

Éppen ezért Mahá Moggallána alakja ma is a buddhista világ egyik legerősebb példája. Nem azért emlékeznek rá, mert látott mennyeket és poklokat, hanem mert megmutatta: a valódi szabadság nem a sors megváltoztatásában rejlik, hanem abban, ahogyan a sorsot fogadjuk.