Robina Courtin – A lázadó apáca, aki a halálsoron talált tanítványokra

A buddhizmusról sok embernek még ma is a csendes kolostorok, a békés szerzetesek és a meditációba merülő gyakorlók jutnak eszébe. Ha azonban valaki találkozik Robina Courtinnal, hamar rájön, hogy a buddhizmus nem mindig olyan, amilyennek elképzeljük.

Robina Courtin ausztrál származású buddhista apáca, aki több mint négy évtizede tanítja a Dharmát szerte a világon. Nevét elsősorban szókimondó stílusa, rendkívüli energiája és az amerikai börtönökben végzett munkája tette ismertté. Míg sokan a buddhizmust a világtól való visszavonulással azonosítják, Robina élete éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Ő olyan ember, aki szívesebben ül le beszélgetni egy életfogytiglani büntetését töltő fogollyal vagy egy halálsoron várakozó rabbal, mint hogy spirituális eszmékről elmélkedjen egy kolostor csendjében.

Egy katolikus lány Ausztráliából

Robina 1944-ben született Ausztráliában, egy nagy katolikus családban. Hét testvér közül az egyik volt, és gyermekkorát mély vallásos légkör határozta meg. Már fiatal lányként erősen vonzotta a spiritualitás. Míg sok kortársa a szórakozást vagy a kalandokat kereste, ő a hit kérdésein gondolkodott. Katolikus iskolába járt, rendszeresen misére ment, és komolyan foglalkoztatta az Istennel való kapcsolat. Később többször elmesélte, hogy fiatalként szinte fanatikus módon próbálta megélni a vallásosságot. Tudatosan vállalt kényelmetlenségeket, áldozatokat és önfegyelmet, mert úgy érezte, hogy ezen keresztül közelebb kerülhet a transzcendens valósághoz.

Már ekkor megmutatkozott személyiségének egyik legfontosabb vonása: ha valamibe belefogott, azt teljes szívvel tette.

Lázadás, politika és aktivizmus

A hatvanas évek társadalmi változásai őt sem hagyták érintetlenül. Ahogy egyre idősebb lett, kérdések merültek fel benne a vallással, a társadalommal és az igazságossággal kapcsolatban. Aktivistává vált. Részt vett baloldali mozgalmakban, feminista kezdeményezésekben, emberi jogi kampányokban és különféle politikai akciókban. Élt Londonban, kapcsolatba került a kor radikális gondolkodóival, és szenvedélyesen küzdött azokért az ügyekért, amelyeket igazságosnak tartott.

Utólag visszatekintve úgy fogalmazott, hogy egész életében a világot próbálta megjavítani. Harcolt a rendszer ellen, harcolt a társadalmi igazságtalanság ellen, harcolt a politikai elnyomás ellen, harcolt a férfiak ellen, harcolt a kapitalizmus ellen. Mindig volt valami vagy valaki, akit hibáztatni lehetett. Ám a harcok ellenére egyre inkább azt érezte, hogy belül valami még mindig nincs rendben.

A találkozás, amely mindent megváltoztatott

Harmincegy éves volt, amikor először találkozott a tibeti buddhizmus tanításaival. Egy baleset és egy különös életszakasz után került kapcsolatba a Dharma világával. Már felhagyott számos korábbi életmódbeli szokásával, csalódott volt a politikai aktivizmus eredményeiben, és egyre inkább választ keresett arra a kérdésre, hogy miért szenvednek az emberek.

Ekkor találkozott Lama Yeshe tanításaival. Sok buddhista gyakorló életében van egy pillanat, amikor úgy érzi, hogy megtalálta azt a tanítót, akit mindig is keresett. Robina számára ez a pillanat Lama Yeshével való találkozáskor érkezett el. Nem volt misztikus látomás és nem történt csoda. Egyszerűen felismerte benne azt az embert, akiben feltétel nélkül megbízott. Évekkel később úgy emlékezett vissza erre a találkozásra, mint élete egyik legfontosabb fordulópontjára.

A buddhizmus sokkoló üzenete

Robina számára a buddhizmus legmegrázóbb tanítása nem az újjászületés volt, nem a karma és nem is a meditáció. Hanem a felelősség. A buddhizmus azt mondta neki, hogy a szenvedés okát nem a külvilágban kell keresnie. Nem a politikusokban, nem a társadalomban, nem a férfiakban és nem az ellenségeiben, hanem saját elméjében.

Ez eleinte szinte sértőnek tűnt számára. Hiszen egész életében a világot próbálta megváltoztatni. Most pedig azt hallotta, hogy először önmagával kell dolgoznia. Később gyakran mondta: "Egész életemben mindenki mást hibáztattam. A buddhizmus megtanított arra, hogy nézzek bele a saját elmémbe."

Apácává válni

Néhány évvel később szerzetesi fogadalmat tett. Sokan azt gondolnák, hogy ezzel élete nyugodtabbá és visszavonultabbá vált. Éppen ellenkezőleg. Robina apácaként sem veszítette el szenvedélyes természetét. Továbbra is energikus, szókimondó és rendkívül aktív maradt. Tanított, szerkesztett, utazott, buddhista központokat látogatott, előadásokat tartott, írt és interjúkat készített. Számtalan emberrel találkozott a világ különböző pontjain, miközben buddhista apácaként megőrizte eredeti személyiségének erejét.

Ez az egyik legfontosabb tanítása is lett: a buddhizmus nem arra való, hogy valaki más emberré váljunk. Nem kell elveszítenünk egyéniségünket, és nem kell mindenkinek ugyanolyanná válnia. A Dharma célja nem az, hogy klónokat hozzon létre. A cél az, hogy megszabaduljunk a haragtól, a féltékenységtől, az önzéstől és a tudatlanságtól, miközben megőrizzük saját egyedi természetünket.

A börtönök kapujában

Robina Courtin neve talán leginkább az amerikai börtönökben végzett munkája miatt vált ismertté. Évtizedeken keresztül látogatott fogvatartottakat, köztük életfogytiglani büntetésüket töltő rabokat és halálraítélteket is. Sok ember számára ez elképzelhetetlen. Miért menne valaki önként gyilkosok, erőszaktevők vagy bűnözők közé?

Robina válasza egyszerű volt: mert ők is emberek. A buddhizmus szemszögéből nézve minden lény rendelkezik a felébredés lehetőségével. A legsúlyosabb hibákat elkövető ember is képes megváltozni. A börtönökben gyakran olyan emberekkel találkozott, akik korábban erőszakos életet éltek, de a Dharma segítségével elkezdtek szembenézni saját tetteikkel. Nem mentegetőztek, nem tagadták a múltat, nem kerestek kifogásokat. Egyszerűen vállalták a felelősséget.

Robina számára ezek az emberek gyakran inspirálóbbak voltak, mint sok szabad ember odakint.

A halálsor tanítói

Az egyik legmegrendítőbb része munkájának a halálsoron lévő foglyokkal való kapcsolata volt. Sokan közülük buddhista gyakorlókká váltak. Néhányan napi órákat töltöttek meditációval, mások mantrákat recitáltak, és voltak, akik évekig tanulmányozták a buddhista filozófiát.

Robina többször elmondta, hogy ezek az emberek mélyen megváltoztatták őt. Miközben azt hitte, hogy ő segít nekik, gyakran úgy érezte, hogy valójában ő kap többet tőlük. Látta, hogyan képes valaki szembenézni saját múltjával. Látta, hogyan képes valaki megbocsátani önmagának. Látta, hogyan képes valaki békét találni a legreménytelenebb helyzetben is.

A börtönökben töltött évek alatt arra a következtetésre jutott, hogy az ember értékét nem a múltbeli hibái határozzák meg, hanem az, hogy mit kezd velük. A Dharma nem eltörli a múltat, hanem segít felelősséget vállalni érte.

A nyugati önutálat problémája

Robina egyik visszatérő témája a nyugati emberek önmagukhoz való viszonya. Szerinte sok ember egész életében bűntudatot, szégyent és önutálatot hordoz. Gyakran idézi a Tenzin Gyatso meglepetését, amikor először találkozott ezzel a jelenséggel. A Dalai Láma állítólag döbbenten hallgatta, hogy milyen sok nyugati ember gyűlöli önmagát. "Ez mentális betegség" – mondta.

A buddhizmus nem azt tanítja, hogy rosszak vagyunk. Azt tanítja, hogy vannak zavaró érzelmeink és hibás nézeteink, amelyeket megváltoztathatunk. Ez óriási különbség. Nem rossz emberek vagyunk, hanem olyan emberek, akik tanulnak.

A keménység mögött rejlő szív

Sokan keménynek látják Robinát. Hangos, határozott és néha kíméletlenül őszinte. Ő maga azonban egyszer egy közeli barátjával ülve azt mondta: "Az emberek azt hiszik, kemények vagyunk. Pedig valójában nagyon puhák vagyunk belül."

Talán ez az egyik legfontosabb kulcs személyiségéhez. A keménység nem érzéketlenség, hanem annak módja, hogy megvédje azt a mély együttérzést, amely egész életét mozgatja. A videó számos jelenetében láthatjuk, ahogy síró embereket vigasztal, foglyokat hallgat meg vagy egyszerűen csak jelen van valaki számára, aki éppen nehéz időszakon megy keresztül.

Amit Robina Courtin tanít

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni tanításának lényegét, talán ez lenne: a világ megváltoztatása önmagunk megváltoztatásával kezdődik.

Nem könnyű út. Sokkal egyszerűbb másokat hibáztatni. Sokkal egyszerűbb az ellenséget kívül keresni. Sokkal egyszerűbb azt hinni, hogy a boldogság valahol odakint található. A buddhizmus azonban más irányba mutat. A tudat felé. A felelősség felé. Az együttérzés felé. És végső soron a szabadság felé.

Robina Courtin életének története nem egy tökéletes szent története. Sokkal inkább egy szenvedélyes, kereső ember története, aki egész életében az igazságot kutatta. Egy lázadóé, aki aktivistából apáca lett. Egy nőé, aki a világ megváltoztatása helyett végül saját elméjének átalakítását választotta.

És talán éppen ezért inspirál olyan sok embert szerte a világon. Mert emlékeztet bennünket arra, hogy bármilyen múltunk is legyen, bármennyi hibát követtünk is el, és bármilyen nehéz körülmények között élünk, mindig megvan a lehetőség arra, hogy egy kicsit bölcsebbé, együttérzőbbé és szabadabbá váljunk. A valódi forradalom ugyanis nem az utcákon kezdődik, hanem a tudat mélyén. Robina Courtin egész élete ennek a forradalomnak a története.