Samatha az indiai buddhista hagyományban

B. Alan Wallace tanításai nyomán

A buddhizmus történetében a meditáció mindig központi szerepet játszott. A buddhista tanítások szerint a valódi átalakulás nem pusztán a szent szövegek olvasásából vagy vallási szertartások végzéséből fakad, hanem abból, hogy az ember saját tudatát alakítja át. Ezen az úton a samatha – vagyis a nyugodt, összeszedett elme kifejlesztése – az egyik legfontosabb alap.

A nagy tibeti mester, Dromtönpa egyszer találkozott egy emberrel, aki különféle vallásos gyakorlatokat végzett. A mester így szólt hozzá:

"Jó dolog az odaadó gyakorlatokat végezni, de még jobb a Dharmát gyakorolni."

Később ugyanezt az embert buddhista szövegek tanulmányozása közben látta.

"Jó dolog a szentírásokat tanulmányozni, de még jobb a Dharmát gyakorolni."

Amikor harmadszor találkoztak, az ember mély meditációban ült.

"Jó dolog meditálni, de még jobb a Dharmát gyakorolni."

Az ember ekkor megkérdezte:

"Mit jelent valójában a Dharma gyakorlása?"

Dromtönpa így válaszolt:

"Hagyd abba az élethez való ragaszkodást, és hagyd, hogy az elméd Dharmává váljon."

Ebben a rövid történetben benne rejlik a buddhista ösvény lényege. A cél nem pusztán vallásosnak lenni, hanem átalakítani a tudatot.

Mi a samatha?

A samatha szó jelentése: nyugalom, békés elidőzés vagy nyugodt tartózkodás.

A samatha meditáció célja az elme stabilizálása és összeszedése. Olyan tudatállapot kialakítása, amelyben az elme képes hosszú időn keresztül egyetlen tárgyon nyugodni anélkül, hogy szétszórttá, tompává vagy nyugtalanná válna.

A legtöbb ember számára az elme olyan, mint egy vad majom. Egyetlen perc alatt képes száz különböző gondolatra ugrani:

• múltbeli emlékekre,
• jövőbeli tervekhez,
• félelmekhez,
• vágyakhoz,
• aggodalmakhoz.

A samatha gyakorlásával fokozatosan megszelídítjük ezt a nyugtalan elmét.

Miért fontos a samatha?

A buddhista hagyomány szerint a samatha nem a végső cél, hanem az alap.

A bölcsesség (prajna), a belátás (vipasszana), a bodhicsitta és a magasabb tantrikus gyakorlatok mind stabil elmére épülnek.

Olyan ez, mint egy tó.

Ha a víz felszíne hullámzik, nem láthatjuk a mélyét.

Amikor a víz teljesen lecsendesedik, tisztán tükrözi az eget és megmutatja a feneket.

Ugyanígy a nyugodt elme képes felismerni a valóság valódi természetét.

A buddhista ösvény három képzése

A buddhista hagyomány három nagy gyakorlati területet különböztet meg:

1. Erkölcsi fegyelem (sila)
2. Meditatív összeszedettség (samadhi)
3. Bölcsesség (prajna)

A samatha a második területhez tartozik.

A Buddha szerint a bölcsesség csak akkor bontakozhat ki teljes erejében, ha az elme előtte kellően összeszedetté vált.

A légzés tudatosítása

A Buddha által leggyakrabban ajánlott samatha módszer a légzés figyelése volt.

Ennek oka egyszerű:

• a légzés mindig jelen van,
• természetes,
• nem igényel különleges hitet,
• mindenki számára hozzáférhető.

A gyakorló figyelmét gyengéden a légzésre helyezi, majd újra és újra visszatér hozzá, amikor az elme elkalandozik.

Ez a folyamat nem erőszakos.

Nem harcolunk a gondolatokkal.

Nem próbáljuk megállítani őket.

Egyszerűen újra és újra visszatérünk a jelen pillanathoz.

Az öt akadály

A buddhista pszichológia szerint öt fő akadály zavarja a meditációt:

1. Lazaság és tompaság

Az elme ködössé, álmosabbá válik.

2. Kétség

Bizonytalanság a gyakorlattal kapcsolatban.

3. Rosszindulat

Harag, irritáció, neheztelés.

4. Nyugtalanság és bűntudat

Az elme állandóan ide-oda ugrál.

5. Érzéki vágy

Az élvezetek utáni sóvárgás.

A samatha gyakorlása fokozatosan gyengíti ezeket az akadályokat.

A samatha eredményei

A hagyomány szerint a valódi samatha elérésével:

• rendkívüli belső béke jelenik meg,
• a figyelem könnyeddé válik,
• megszűnik a kimerítő szétszórtság,
• a tudat világossá és élessé válik,
• természetes öröm és jóllét keletkezik.

A gyakorló már nem küzd saját elméjével.

Az elme szövetségessé válik.

Samatha és bodhicsitta

Alan Wallace hangsúlyozza, hogy a samatha önmagában nem elegendő.

Ha valaki kizárólag saját békéjét keresi, akkor a meditáció könnyen önközpontúvá válhat.

Ezért a mahájána hagyomány szerint a samathát össze kell kapcsolni a bodhicsittával, vagyis azzal a szándékkal, hogy minden érző lény javára érjük el a megvilágosodást.

A nyugodt elme és az együttérző szív együtt alkotják a teljes ösvény alapját.

Samatha és vipasszana

A samatha és a vipasszana olyanok, mint egy madár két szárnya.

A samatha stabilitást ad.

A vipasszana bölcsességet ad.

A samatha nélkül a vipasszana szétszórttá válhat.

A vipasszana nélkül a samatha csupán nyugalmat hoz, de nem vezet megszabaduláshoz.

A buddhista hagyomány szerint a két gyakorlatnak végül egyesülnie kell.

Az elme természetének felismerése

A mahamudra hagyomány mesterei arra tanítanak, hogy a samatha végső célja nem pusztán a nyugalom.

A lecsendesített elmében fokozatosan felismerhető a tudat természetes tisztasága és ragyogása.

Amikor a gondolatok elcsendesednek, nem üresség vagy semmi marad.

Megjelenik egy tiszta, éber tudatosság.

Ez az a tudatosság, amely mindig jelen volt, de amelyet a gondolatok, érzelmek és szokások folyamatos áramlása eltakart.

Összegzés

A samatha a buddhista meditáció egyik legfontosabb alapgyakorlata. Segítségével az elme nyugodttá, tisztává és összeszedetté válik. A Buddha tanítása szerint ez teremti meg azt a stabil alapot, amelyre a bölcsesség, a belátás és az együttérzés felépülhet.

A samatha nem menekülés a világból, hanem annak megtanulása, hogyan legyünk teljesen jelen benne. Amikor az elme megszabadul a szétszórtságtól, a nyugtalanságtól és a zavarodottságtól, akkor válik képessé arra, hogy felismerje a dolgokat olyannak, amilyenek valójában. És ezen a felismerésen keresztül nyílik meg az út a megszabadulás és a megvilágosodás felé.