Tenzin Palmo – A nő, aki tizenkét évet töltött egy himalájai barlangban

Kevés olyan ember él a modern buddhizmus történetében, akinek élete annyira rendkívüli, inspiráló és szinte hihetetlen lenne, mint Tenzin Palmo története. Egy londoni munkáscsalád lányaként született, majd minden kényelmet maga mögött hagyva a Himalája barlangjai közé költözött, ahol tizenkét éven át élt egyedül, közülük három évet teljes meditációs elvonulásban. Kitartása, bátorsága és elszántsága miatt sokan korunk egyik legnagyobb női buddhista gyakorlójának tartják.

Tenzin Palmo 1943-ban született London East End negyedében Diane Perry néven. Már gyermekkorában különleges érdeklődést mutatott a spiritualitás iránt. Miközben más gyerekek mesekönyveket olvastak, ő vallási és filozófiai műveket keresett. Később úgy emlékezett vissza, hogy már kisgyermekként azt érezte, mintha valamit keresne, aminek még nem tudja a nevét.

Tizenéves korában egy könyvesboltban kezébe került egy buddhizmusról szóló kötet. Amikor olvasni kezdte, mély felismerés született benne. Úgy érezte, mintha nem új dolgokat tanulna, hanem valamire emlékezne. Később többször mondta:

"Amikor először olvastam Buddha tanításait, azt éreztem: természetesen, hiszen ez nyilvánvaló."

A hatvanas évek elején Angliában még alig lehetett buddhista tanítókkal találkozni. Diane azonban nem elégedett meg a könyvekkel. Mestert akart találni. Húszéves korában meghozta azt a döntést, amely örökre megváltoztatta az életét: Indiába utazott.

Az út nem volt könnyű. Kevés pénzzel, szinte minden biztonsági háttér nélkül érkezett meg a Himalája lábához. Ott találkozott a híres kagyü mesterrel, Khamtrul Rinpocsével. A találkozás sorsfordító volt. A mester felismerte komoly törekvését, és tanítványává fogadta.

Néhány évvel később szerzetesnői fogadalmat tett, és megkapta a Tenzin Palmo nevet, amely nagyjából annyit jelent: "A Tanítás Dicsőséges Fenntartója".

Abban az időben a buddhista világban a nők helyzete sokkal korlátozottabb volt, mint a férfiaké. Tenzin Palmo hamar felismerte ezt. Sok olyan tanítást és lehetőséget látta, amely a szerzetesek számára nyitott volt, de a szerzetesnők számára nem.

Ez azonban nem keserítette el. Inkább eltökélte, hogy bizonyítja: a nők ugyanúgy képesek elérni a legmagasabb megvalósításokat, mint a férfiak.

A hetvenes évek elején egy eldugott himalájai barlangot talált Lahul vidékén, több mint 4000 méteres magasságban. A hely rendkívül elszigetelt volt. Télen gyakran több méter magas hó borította. Hónapokon át senki sem jutott el oda.

A legtöbb ember néhány napot sem bírt volna ki ilyen körülmények között.

Tenzin Palmo ott maradt tizenkét évig.

Barlangja alig volt nagyobb egy kis szobánál. Nem volt fűtés. Nem volt villany. Nem volt vezetékes víz. A hőmérséklet gyakran mínusz húsz fok alá süllyedt.

Télen a víz megfagyott a bögrében.

A történetek szerint néha a takarójára is ráfagyott a lehelete.

Mégis folytatta a gyakorlást.

Az első években a helyiek időnként felvittek neki élelmet. Néha hónapokig csak rizsen, liszten és teán élt. Amikor nagy havazások voltak, előfordult, hogy hetekig teljesen egyedül maradt.

Az egyik legismertebb történet szerint egy alkalommal egy hatalmas hóleopárd jelent meg a barlang közelében. Sok ember halálra rémült volna.

Tenzin Palmo azonban mozdulatlanul figyelte az állatot.

A hóleopárd hosszú ideig nézte őt, majd békésen elsétált.

Később azt mondta, hogy a félelem legyőzése nem azt jelenti, hogy nem félünk. Hanem azt, hogy nem engedjük, hogy a félelem uralkodjon rajtunk.

Elvonulásának három évét teljes magányban töltötte. A hagyományos hároméves meditációs elvonulásokkal ellentétben ő teljesen egyedül gyakorolt.

Nem volt tanító mellette.

Nem voltak társai.

Nem volt kivel beszélgetnie.

Csak a csend, a hegyek, a hó és a meditáció.

Sokan kérdezték tőle később, hogy nem őrült-e meg az egyedülléttől.

Mosolyogva válaszolta:

"Nem. Éppen ellenkezőleg. Most először kezdtem igazán megismerni az elmét."

A legenda szerint egy alkalommal olyan erős hóvihar csapott le a hegyre, hogy napokig nem tudta kinyitni a barlang ajtaját. Gyakorlatilag behavazódott.

Miközben mások pánikba estek volna, ő meditációval töltötte az időt.

A Himalája kemény tanító volt.

Egyszer súlyosan megbetegedett. Magas láz gyötörte, és senki nem volt a közelben, aki segíthetett volna rajta. Mégis felépült.

Ezek az évek nem csupán testi, hanem lelki próbatételek is voltak.

Tenzin Palmo később arról beszélt, hogy az igazi démonok nem a hegyekben élnek. Hanem az ember saját elméjében.

A magány során minden félelem, vágy, harag és remény felszínre kerül.

A gyakorló pedig kénytelen szembenézni velük.

A nyolcvanas évek végén végül lejött a hegyről. Nem azért, mert feladta volna, hanem mert felismerte, hogy más módon is szolgálhatja a Dharmát.

Ekkorra már sokan hallottak róla.

A nyugati sajtó gyakran "a barlangban élő apácaként" emlegette.

Interjúk készültek vele.

Előadásokat tartott.

Könyveket írt.

Mégis megmaradt rendkívül szerénynek.

A legismertebb fogadalma talán az volt, hogy addig újraszületik nőként, amíg a nők számára is teljesen egyenlő lehetőségek nem lesznek a buddhista gyakorlásban.

Ez a fogadalom világszerte ismertté vált.

Később megalapította a Dongyu Gatsal Ling kolostort Észak-Indiában. Ez a kolostor kifejezetten fiatal nők számára jött létre, hogy magas szintű buddhista képzést kapjanak.

Ezzel egy régi álmát valósította meg.

Nemcsak saját megvilágosodásáért akart dolgozni.

Más nők előtt is meg akarta nyitni az utat.

A Dalai Láma többször méltatta munkáját. Számos tibeti mester nagy tisztelettel beszél róla.

Sokan a modern kor egyik legnagyobb jóginijének tartják.

Élete során számtalan embernek adott inspirációt.

Nem csodáival.

Nem látványos természetfeletti történetekkel.

Hanem azzal, hogy bebizonyította: az emberi elszántság szinte határtalan.

Amikor egyszer megkérdezték, mi volt a legfontosabb tanulság, amit a himalájai barlangban megtanult, így válaszolt:

"A boldogság nem kívül található. Nem a körülményektől függ. Az elme mélyén mindig ott van egy érintetlen béke. Csak meg kell tanulnunk megtalálni."

Tenzin Palmo története ma már legenda. Egy londoni lány története, aki egyedül felment a Himalája jeges hegyei közé, hogy megtalálja azt, amit egész életében keresett. És miközben önmagát kereste, emberek ezreinek mutatta meg, hogy a legnagyobb akadályok gyakran nem a világban vannak, hanem saját elménkben. Aki ezeket képes legyőzni, annak a legmagasabb hegycsúcsok sem jelentenek akadályt.