Thanissaro Bhikkhu-Miért a nagylelkűség a Buddha útjának kapuja?

Miért a nagylelkűség a Buddha útjának kapuja?

Thanissaro Bhikkhu tanítása nyomán

"Ha az emberek tudnák az adakozás gyümölcsét, nem fogyasztanák el még az utolsó falatjukat sem anélkül, hogy meg ne osztanák másokkal."
– Itivuttaka 26

A legtöbb nyugati ember számára a buddhizmus egyet jelent a meditációval. Ha valaki érdeklődni kezd Buddha tanítása iránt, szinte biztos, hogy először meditációs könyvet vesz a kezébe, vagy elmegy egy meditációs tanfolyamra. Úgy gondolja, hogy a buddhista út a légzés figyelésével kezdődik.

A Buddha azonban egészen másként tanított.

Amikor új emberekkel találkozott, sohasem a meditációval kezdte. Nem beszélt rögtön a Négy Nemes Igazságról, a függő keletkezésről vagy a Nirvánáról. Először mindig valami sokkal egyszerűbbről beszélt: az adakozásról (dāna).

Ez első pillantásra meglepő lehet. Mit keres a nagylelkűség a megvilágosodás útjának elején? Miért nem a meditáció az első lépés?

Erre a kérdésre ad világos és mély választ a thai erdei hagyomány egyik legismertebb mestere, Thanissaro Bhikkhu.

A szerző

Thanissaro Bhikkhu (világi nevén Geoffrey DeGraff) 1949-ben született az Egyesült Államokban. Egyetemi tanulmányai után Thaiföldre utazott, ahol Ajahn Fuang Jotiko, a híres thai erdei hagyomány mestere mellett szerzetessé szentelték.

Évtizedeken át tanulmányozta a páli kánont, miközben a hagyományos erdei szerzetesi életet élte. Később visszatért Amerikába, ahol ma a kaliforniai Metta Forest Monastery apátja.

Nevéhez fűződik a páli kánon egyik legnagyobb modern angol fordítása, valamint számtalan könyv és tanulmány, amelyek közérthetően mutatják be Buddha eredeti tanításait.

Tanításainak egyik legfontosabb üzenete, hogy a buddhista gyakorlás nem technikák gyűjteménye, hanem az emberi szív fokozatos átalakulása.

A nyugati ember fordítva kezdi

Thanissaro Bhikkhu gyakran idézi mestere, Ajahn Suwat egyik megfigyelését.

Amikor amerikai meditációs elvonulást vezetett, néhány nap után megjegyezte:

"Észrevettem, hogy ezek az emberek rettenetesen komoly arccal meditálnak."

Valóban. Szorosan összezárt szemek. Összeszorított állkapocs. Feszült vállak. Mintha a homlokukra ez lenne írva: "Nirvána vagy semmi!"

A mester szerint ennek egyszerű oka volt.

A legtöbb nyugati ember minden előkészítés nélkül akar meditálni. Nem tanulta meg előbb a nagylelkűséget. Nem gyakorolta az erkölcsöt. Nem tapasztalta meg, hogy Buddha tanácsai a hétköznapi életben valóban működnek.

Így amikor leül meditálni, nincs belső bizalma. Nem támaszkodhat korábbi tapasztalataira, ezért puszta akaraterőből próbál előrejutni.

Ez pedig hamar feszültséget szül.

Buddha tanításának eredeti sorrendje

A páli szövegekben újra és újra találkozunk az úgynevezett fokozatos tanítással (Anupubbikathā).

A Buddha mindig ugyanabban a sorrendben vezette tanítványait:

• Dāna – nagylelkűség
• Sīla – erkölcsös élet
• Az érzéki vágyak korlátainak felismerése
• A lemondás szépsége
• Meditáció
• Bölcsesség
• Megszabadulás

Ez nem véletlen sorrend.

Minden lépcső előkészíti a következőt. Ahogyan nem lehet tetőt építeni alapok nélkül, úgy a meditáció sem válik mély gyakorlattá, ha hiányzik alóla a nagylelkűség és az erkölcsi tisztaság.

Mi történik, amikor adunk?

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy amikor adunk valamit, kevesebbünk lesz.

Buddha szerint éppen az ellenkezője történik.

Amikor önként adunk, a tudatunk azt üzeni önmagának:

"Van elég."

Ez rendkívül fontos felismerés.

A kapzsi ember világa mindig a hiány világa. Nincs elég pénz. Nincs elég idő. Nincs elég szeretet. Nincs elég biztonság. Ez a hiányérzet állandó szorongást táplál.

A nagylelkű ember viszont más világban él.

Ő azt tapasztalja:

Van annyim, hogy másoknak is adhassak.

Ez a belső gazdagság nem a bankszámlán kezdődik.

A tudatban kezdődik.

Az adakozás nem csak pénzt jelent

A páli dāna szó sokkal többet jelent anyagi adománynál.

Lehet adni:

• időt,
• figyelmet,
• türelmet,
• tudást,
• biztatást,
• mosolyt,
• megbocsátást,
• biztonságot,
• reményt.

Valójában a legértékesebb ajándékok többsége nem kerül pénzbe.

Sok ember emlékszik egész életében valakire, aki egyszer igazán meghallgatta. Valakire, aki hitt benne. Valakire, aki megbocsátott neki.

Ez is dāna.

A nagylelkűség felszabadít

A birtoklás mindig félelmet szül. Ha valamim van, elveszíthetem. Ha sok mindenem van, még jobban félek. Ezért mondta Buddha, hogy a kapzsiság önmagát tápláló börtön. Thanissaro Bhikkhu szerint a nagylelkűség ezzel szemben lebontja a falakat. Nemcsak az emberek között, hanem önmagunk körül is. Minden önként adott ajándék egy kicsit meggyengíti azego legfontosabb hiedelmét: "Minden az enyém."

És amikor ez a hiedelem lazulni kezd, a szív természetes módon nyitottabbá váli

A cikk elkészítéséhez felhasznált háttéranyagok

• Thanissaro Bhikkhu könyvei, esszéi és fordításai.
• Thanissaro Bhikkhu nyilvános előadásai, dhammabeszédei és interjúi.
• A Thai Erdei Hagyomány tanításai és történetével foglalkozó szakirodalom.
• A páli kánon szútrái, valamint Thanissaro Bhikkhu páli fordításai és magyarázatai.
• A Metta Forest Monastery hivatalos tanításai és oktatási anyagai.
• A korai buddhizmus, a dāna (nagylelkűség), a síla (erkölcs) és a meditáció kapcsolatát bemutató hagyományos buddhista források.