Hét tipp a boldog élethez

Hét alapvető tipp a boldogság megteremtéséhez Buddha tanításaiból merítve. Két, fiataloknak tartott, Szingapúrban tartott előadás alapján.

A magyar fordítás Thubten Chodron tiszteletreméltó engedélyével készült. 

Tartalom

Kedves Olvasó ............................................. 3

1. Élj képmutatás nélkül ............................... 7

2. Vizsgáld meg a motivációdat, és alakíts ki tágas szemléletet .............. 11

3. Állíts fel bölcs fontossági sorrendet .......... 15

4. Őrizd meg a belső egyensúlyodat ............. 19

5. Légy önmagad jó barátja .......................... 22

6. Nem minden rólam szól ............................ 27

7. Fejlessz együttérző szívet ......................... 31

Befejezés ....................................................... 36

1. Élj képmutatás nélkül

Arra kértek, hogy beszéljek a "Hét tanács a boldog élethez" témájáról. Bevallom, nehéz volt mindezt mindössze hét tanácsba sűríteni! Valójában ennél sokkal több is van. Remélem azonban, hogy ha tudatos jelenléttel, bölcsességgel és együttérzéssel éled az életed, idővel ezeket is magad fedezed fel.

Sokan közülünk úgy éljük az életünket, hogy túlságosan fontosnak tartjuk mások véleményét. Igyekszünk jó benyomást kelteni, és szeretnénk, ha mások kedvezően gondolnának ránk. Rengeteg időt töltünk azzal, hogy olyanná váljunk, amilyennek szerintünk mások látni szeretnének bennünket. Ez azonban csak feszültséget szül, hiszen mindenki mást vár el tőlünk.

Érdemes ezért feltennünk magunknak a kérdést: mi a valódi motivációnk?

Őszintén cselekszünk, vagy csupán mások tetszését keressük? Valóban önmagunkat adjuk, vagy csak jó benyomást próbálunk kelteni azért, hogy mások elismerően beszéljenek rólunk?

Kialakíthatunk magunkról egy tetszetős képet, és mások akár el is hihetik, hogy valóban olyanok vagyunk, amilyennek mutatjuk magunkat. Ennek azonban nincs igazi jelentősége, mert végső soron saját magunkkal kell együtt élnünk. Mi pontosan tudjuk, mikor voltunk őszintétlenek. Lehet, hogy mások dicsérnek bennünket azért a szerepért, amelyet megteremtettünk, de ettől még nem érezzük jól magunkat. Legbelül tudjuk, ha nem voltunk önazonosak.

Sokkal boldogabbak vagyunk, amikor őszintén élünk, és békében vagyunk azzal, akik valójában vagyunk.

A képmutatás nem vezet jó eredményre, mert tetteink karmikus következményeit a mögöttük álló szándék határozza meg. A motivációnk az a kulcs, amely eldönti, hogy cselekedeteink valóban értelmesek és hasznosak-e.

Még ha nagyon kedvesnek és figyelmesnek is látszunk, ha csak azért viselkedünk így, hogy mások kedveljenek bennünket, akkor ez nem valódi kedvesség. Miért? Mert ilyenkor a motivációnk nem mások javát szolgálja, hanem a saját népszerűségünket.

Előfordulhat az is, hogy őszinte jó szándékkal cselekszünk, mégis félreértenek bennünket, és valaki megbántódik. Ilyenkor nem kell kételkednünk önmagunkban, hiszen a szándékunk tiszta volt. Ugyanakkor mindig tanulhatunk abból, hogyan fejezhetjük ki még bölcsebben és ügyesebben a jó szándékunkat.

Arra is törekedjünk, hogy magából a cselekvésből merítsünk örömet, ne pedig abból, hogy utána elismerést kapunk. A spirituális gyakorlás során például azt tanuljuk, hogy örömünket leljük az adakozásban. Ha örömmel adunk, akkor függetlenül attól, hogy hol vagyunk, vagy kinek adunk, boldogok leszünk. Nem számít, hogy a másik ember megköszöni-e, vagy sem, mert a boldogságunk nem az elismerésből fakad, hanem magából az adásból.

"A motivációnk az a kulcs, amely meghatározza, hogy cselekedeteink valóban értelmesek és hasznosak-e."

2. Vizsgáld meg a motivációdat, és alakíts ki tágas szándékot

Érdemes újra és újra megvizsgálnunk, mi motivál bennünket. Feltehetjük magunknak például a következő kérdéseket:

• Mi az a gondolat vagy szándék, amely most arra késztet, hogy ezt mondjam vagy megtegyem?
• Van bennem ártó szándék? Vagy valóban mások javát szeretném szolgálni?
• Azért teszem ezt, hogy jó benyomást keltsek másokban, vagy azért, mert engedek a környezetem nyomásának?
• Saját hasznomat keresem, vagy őszinte törődésből cselekszem más élőlények javára?
• Vagy talán a kettő egyszerre van jelen bennem?
• Azt próbálom tenni, amit mások szerint tennem kellene, vagy valóban kapcsolatban vagyok önmagammal, és tudom, mi a helyes számomra?
• Amikor eldöntöm, mi a legjobb számomra, ragaszkodás vagy harag vezet? Vagy inkább kedvesség és bölcsesség?

Amellett, hogy őszintén befelé figyelünk és megvizsgáljuk a motivációnkat, tudatosan törekedhetünk arra is, hogy egyre tágasabb, önzetlenebb szándékot alakítsunk ki.

A tágas szándék nem csupán a saját boldogságunkra irányul, hanem minden élőlény javát és jólétét kívánja szolgálni.

Másokról gondoskodni nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk önmagunkat, vagy szenvednünk kell. Az önbecsülés fontos. Ugyanakkor érdemes túllépnünk az önközpontú motivációkon, és felismernünk, hogy minden élőlény kölcsönös függésben él egymással.

Tetteink hatással vannak másokra. Ahogyan mi is boldogok szeretnénk lenni, és szeretnénk elkerülni a szenvedést, úgy minden más élőlény is pontosan erre vágyik. Ha ezt valóban megértjük, természetessé válik, hogy figyelünk arra, milyen hatással vannak szavaink és tetteink másokra.

A legtöbb ember természetes módon önmaga körül forog. Ezért kezdetben motivációnk nem mindig minden élőlény javát szolgálja – különösen akkor nem, amikor valóban minden élőlényre gondolunk, még azokra is, akiket nehéz elviselnünk.

Éppen ezért tudatosan tágítanunk kell a szemléletünket és a motivációnkat.

Ha észrevesszük, hogy egy jó cselekedetet vegyes vagy önző indítékból teszünk – például adományozunk egy jótékonysági szervezetnek abban a reményben, hogy ezért elismerést kapunk –, nem kell felhagynunk a jó cselekedettel. Inkább alakítsuk át a motivációnkat olyan őszinte kedvességgé, amely túlmutat saját érdekeinken.

Ahhoz, hogy valóban tágas motivációt fejlesszünk ki – például azt a szándékot, hogy teljesen megvilágosodott Buddhává váljunk minden élőlény javára –, először meg kell értenünk, mit jelent Buddhának lenni. Meg kell ismernünk, hogyan válhatunk mi magunk is Buddhává, milyen lépések vezetnek ezen az úton, és milyen hasznot jelent ez számunkra és minden élőlény számára.

Minél mélyebben értjük ezeket a tanításokat, annál inkább kitágul a motivációnk, és annál fényesebben ragyog majd a szív.

"A tágas motiváció az a szándék, amely minden élőlény javát és jólétét kívánja szolgálni." 

3. Állíts fel bölcs fontossági sorrendet

Életünk egyik legfontosabb feladata, hogy helyes fontossági sorrendet állítsunk fel, és tisztán lássuk, mi az, ami igazán fontos számunkra. Életünk során számtalan hatás ér bennünket, ezért időre van szükségünk ahhoz, hogy magunk fedezzük fel, mit tartunk valóban értékesnek. Szüleink bizonyos értékeket adnak át nekünk, tanáraink másféléket hangsúlyoznak, a reklámok pedig folyamatosan azt sugallják, milyennek kellene lennünk és hogyan kellene kinéznünk.

Szinte minden nap üzenetek vesznek körül bennünket arról, kiknek kellene lennünk, mit kellene tennünk, és mire kellene szert tennünk. De milyen gyakran állunk meg egy pillanatra, hogy megkérdezzük magunktól: valóban ilyen emberré szeretnék válni? Tényleg erre vágyom? Valóban ezek azok a dolgok, amelyekre szükségem van? És milyen gyakran gondolkodunk el azon, mi táplálja igazán a szívünket, mi teszi az életünket valóban örömtelivé, élettel telivé és széppé?

Mindannyian élni szeretnénk – mégpedig teljes életet. Nem akarunk robotként működni, automatikusan teljesítve mások elvárásait. Mindannyiunknak vannak álmai és törekvései. Szeretnénk olyan hivatást vagy tevékenységet választani, amely iránt valódi lelkesedést érzünk.

Mi az, ami igazán lelkesít? Mivel szeretnél hozzájárulni a világhoz? Mi a különleges tehetséged vagy képességed, és hogyan használhatod azt mások javára?

Ha bölcsen állítjuk fel a fontossági sorrendünket, akkor olyan dolgokat választunk, amelyek hosszú távon a saját és mások javát egyaránt szolgálják.

Amikor fontos döntést kell hoznom, két szempontot veszek figyelembe. Először azt kérdezem magamtól: "Melyik helyzet segít leginkább abban, hogy tiszta erkölcsi életet éljek?" Fontos számomra, hogy ne ártsak sem másoknak, sem önmagamnak, ezért az erkölcsös élet alapvető szempont.

Ha őszintén törekszünk az erkölcsös életre, lehet, hogy nem keresünk annyi pénzt, vagy nem lesz akkora házunk, mint valaki másnak. Amikor azonban este lefekszünk aludni, béke lesz a szívünkben. Az elménk nyugodt lesz, mentes az önvádtól és az önutálattól. Ez a belső béke minden másnál értékesebb. Ráadásul ezt senki sem veheti el tőlünk.

A második kérdés így hangzik: "Melyik helyzet teszi lehetővé, hogy hosszú távon a legtöbb jót tehessem más élőlényekért?" Mivel számomra mások javának szolgálata is alapvető érték, mindig megvizsgálom a lehetőségeket, és azt választom, amely a leginkább támogatja ezt a célt. Melyik út segít abban, hogy kedvességet, együttérzést és önzetlenséget fejlesszek magamban?

Előfordulhat, hogy a mi fontossági sorrendünk nem egyezik azzal, amit mások helyesnek tartanak. Ha azonban döntéseink nem önzőek, hanem hosszú távon a saját és mások javát szolgálják, akkor nem kell aggódnunk amiatt, hogy mások esetleg nem értenek velünk egyet. Tudni fogjuk, hogy jó úton járunk, és biztosak lehetünk abban, hogy ezek a döntések végül mások javára is válnak.

"Milyen gyakran gondolkodunk el azon, mi táplálja valóban a szívünket, mi teszi az életünket igazán örömtelivé, élettel telivé és széppé?" 

4. Őrizd meg a belső egyensúlyodat

Ahhoz, hogy a mindennapokban megőrizzük belső egyensúlyunkat, mindenekelőtt gondoskodnunk kell a testi egészségünkről. Ez azt jelenti, hogy táplálkozzunk megfelelően, aludjunk eleget, és rendszeresen mozogjunk. Emellett fontos, hogy olyan tevékenységekre is időt szánjunk, amelyek feltöltenek bennünket. A szeretteinkkel töltött idő is ilyen: erőt ad és táplálja a lelkünket.

Tapasztalataim szerint az emberek többsége valójában kapcsolódni szeretne másokhoz. Szánjunk időt a családunkra és azokra, akik fontosak számunkra. Ápoljunk barátságokat olyan emberekkel, akik jó értékeket képviselnek, akiktől tanulhatunk, és akik példát mutatnak számunkra. Őrizzük meg kíváncsiságunkat az élet és a minket körülvevő világ iránt.

Napjainkban gyakran látni embereket, akik az utcán sétálva a mobiltelefonjuk képernyőjét nézik. Üzeneteket írnak valakinek, aki nincs jelen, miközben nekimennek azoknak, akik valóban ott vannak körülöttük.

Néha érdemes kikapcsolni az elektronikus eszközeinket, és figyelmünket a mellettünk élő emberek felé fordítani. Kommunikációnk nagy része nem a kimondott szavakon múlik, hanem a testbeszéden, a kézmozdulatokon, a tekintetünkön, a hangszínünkön és a hangsúlyunkon. Sok gyermek és fiatal azonban egyre kevésbé érzékeli ezeket a finom jelzéseket, mert túl kevés időt tölt valódi emberi kapcsolatokban. Világuk gyakran néhány centiméteres kijelzőre szűkül.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott emberekké váljunk, szükségünk van arra is, hogy időnként egyedül legyünk – telefon és számítógép nélkül. Nagyon hasznos, sőt megnyugtató, ha leülünk, elolvasunk egy inspiráló könyvet, és elgondolkodunk az életünkön. Nem kell állandóan elfoglaltnak lennünk vagy folyton valamit létrehoznunk. Ugyanilyen fontos az is, hogy időt töltsünk a barátainkkal.

Nemcsak a testünket, hanem az elménket is táplálnunk kell. Foglalkozzunk olyan tevékenységekkel, amelyeket örömmel végzünk – legyen az egy hobbi vagy valamilyen sport. Ügyeljünk arra, hogy értékes emberi életünket ne pazaroljuk el azzal, hogy minden szabad percünket a számítógép, a tablet vagy a telefon képernyője előtt töltjük.

"Ápolj barátságokat olyan emberekkel, akik jó értékeket képviselnek, akiktől tanulhatsz, és akik jó példát mutatnak számodra." 

5. Légy önmagad barátja

Amikor egyedül vagyunk, gyakran ilyen gondolatok jelennek meg bennünk: "Kudarcot vallottam. Semmit sem tudok jól csinálni. Értéktelen vagyok. Nem csoda, hogy senki sem szeret." Ez a negatív önértékelés az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy fejlődjünk a teljes megvilágosodás felé vezető úton.

Életünk minden pillanatát önmagunkkal töltjük, mégis gyakran nem ismerjük igazán önmagunkat, és nem tudjuk, hogyan legyünk saját magunk jó barátai.

Folyamatosan olyan mércék alapján ítéljük meg magunkat, amelyeket soha nem vizsgáltunk meg abból a szempontból, hogy egyáltalán reálisak-e. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, és a végén szinte mindig vesztesnek érezzük magunkat.

Senki sem tökéletes. Mindannyiunknak vannak hibái. Ez teljesen természetes. Nincs értelme folyton ostoroznunk magunkat miattuk, vagy azt hinnünk, hogy ezek a hibák határozzák meg, kik is vagyunk valójában.

Az önmagunkról alkotott képünk gyakran eltúlzott, mert nem ismerjük igazán önmagunkat. Meg kell tanulnunk saját magunk barátjává válni, és elfogadni önmagunkat.

Mondhatjuk magunknak: "Igen, vannak hibáim, és dolgozom rajtuk. De számos jó tulajdonságom, képességem és tehetségem is van. Értékes ember vagyok, mert rendelkezem Buddha-természettel – azzal a lehetőséggel, hogy egyszer teljesen megvilágosodott Buddhává váljak. Már most is képes vagyok hozzájárulni mások boldogságához és jólétéhez."

A meditáció és a Buddha tanításainak tanulmányozása segít abban, hogy saját magunk barátjává váljunk. Az alacsony önértékelés leküzdéséhez elmélkedjünk értékes emberi életünkön és Buddha-természetünkön. Ez segít felismernünk, hogy tudatunk alapvető természete tiszta és szennyezetlen.

Elménk olyan, mint a végtelen, nyitott égbolt: tágas, szabad és tiszta. A tudatot zavaró érzelmek – a tudatlanság, a harag, a ragaszkodás, a büszkeség, a féltékenység, a lustaság, a zavarodottság és a gőg – olyanok, mint a felhők az égen. Amikor felhők borítják az eget, nem látjuk annak tiszta, nyitott természetét. Az ég azonban ettől még nem tűnik el; csupán ideiglenesen eltakarják a felhők.

Ugyanez történik velünk is. Néha elkeseredünk vagy összezavarodunk, de ezek az érzések nem azonosak valódi természetünkkel. Olyanok, mint az égen úszó felhők. Tudatunk tiszta természete továbbra is jelen van, csak átmenetileg elfedi a zavaró érzelmek fátyla. Amikor a bölcsesség és az együttérzés szele elfújja ezeket a felhőket, ismét feltárul előttünk elménk szabad és ragyogó természete.

Szánjunk minden nap egy kis időt arra, hogy csendben leüljünk és spirituális gyakorlatot végezzünk. Meditáljunk, tanulmányozzuk a Buddha tanításait, és időnként vonuljunk vissza egy kis csendre, hogy átgondoljuk az életünket.

Figyeljük meg gondolatainkat, és tanuljuk meg megkülönböztetni a valóságos és hasznos gondolatokat azoktól, amelyek tévesek és ártalmasak. Ismerjük fel, hogy gondolataink alakítják érzelmeinket.

Adjunk magunknak teret arra, hogy elfogadjuk és értékeljük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nem kell tökéletesnek lennünk, és nem kell mindig a legjobbnak lennünk mindenben. Megengedhetjük magunknak, hogy egyszerűen önmagunk legyünk – minden összetettségünkkel együtt.

Így fokozatosan felfedezhetjük a bennünk rejlő lehetőségeket. A Buddha számos módszert tanított arra, hogyan alakíthatjuk át zavaró érzelmeinket, hogyan változtathatjuk meg káros gondolkodási mintáinkat, és hogyan szabadulhatunk meg téves nézeteinktől. Ha ezeket megtanuljuk alkalmazni saját elménkben, tudatunk egyre tisztábbá és nyugodtabbá válik, szívünk pedig megnyílik a kedvesség felé – önmagunk és mások iránt egyaránt.

És ennek az útnak a végén valóban saját magunk legjobb barátjává válhatunk.

"Figyeld meg a gondolataidat, és tanuld meg megkülönböztetni a valóságos és hasznos gondolatokat a téves és ártalmas gondolatoktól. Ismerd fel, hogy a gondolataid alakítják az érzelmeidet. Adj magadnak teret arra, hogy elfogadd és értékeld önmagadat olyannak, amilyen vagy." 

6. Nem minden rólam szól

Napjainkban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden körülöttünk forog. Még olyan magazinok is léteznek, amelyeknek a címe "Self" vagy "Me". "iPhone"-okat és "iPad"-eket vásárolunk, és már gyermekkorunktól kezdve arra nevel bennünket a reklámok világa, hogy mindig a lehető legtöbb élvezetet, tekintélyt, vagyont és népszerűséget keressük.

Könnyen kialakul bennünk az a meggyőződés, hogy minden rólam szól. Az én örömöm, az én fájdalmam fontosabb, mint bárki másé.

Gondolj arra, mi az, ami felzaklat. Ha egy barátodat bírálják, az általában nem visel meg különösebben. De ha ugyanazokat a bíráló szavakat neked mondják, az már óriási ügynek tűnik.

Ugyanez történik akkor is, ha a szomszéd gyermeke rossz jegyet kap az iskolában – ez aligha zavar bennünket. Ha viszont a saját gyermekünkkel történik ugyanez, máris katasztrófának érezzük.

Elménk rendkívül érzékenyen reagál mindenre, ami velünk vagy a hozzánk közel álló dolgokkal történik. A világot a "én", "engem", "enyém" és "hozzám tartozó" szűk látószögén keresztül szemléljük.

Miért ilyen szűk ez a látásmód?

Azért, mert ezen a bolygón több milliárd ember él, mi mégis úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a legfontosabbak.

Jót tenne nekünk, ha egy kicsit ellazulnánk, és emlékeztetnénk magunkat erre az egyszerű igazságra:

"Nem minden rólam szól."

Ez az önközpontúság rengeteg szenvedést okoz. Amikor félelmet, szorongást vagy aggodalmat élünk át, annak gyakran az az oka, hogy túlzottan önmagunk körül forgunk.

Még semmi sem történt, de már azon gondolkodunk: "Mi lesz, ha ez történik? És mi lesz, ha az történik?" Valójában azonban semmi sem történt. A félelem, a szorongás és az aggodalom valódi szenvedés, amelynek egyik fő forrása az önmagunkkal való túlzott foglalkozás.

Az önközpontú gondolkodás azonban nem a valódi természetünk. Nem velünk született tulajdonság, hanem olyan beidegződés, amely rárakódott tudatunk eredendően tiszta természetére. Ezért meg is szabadulhatunk tőle.

Kezdetben talán félünk elengedni ezt az önközpontúságot. Azt gondolhatjuk: "Ha nem helyezem mindig magamat az első helyre, lemaradok. Mások kihasználnak majd. Nem leszek sikeres."

Ha azonban őszintén megvizsgáljuk ezeket a félelmeket, rájövünk, hogy nem valósak. A világ nem fog összeomlani attól, hogy kevésbé önmagunk körül forgunk, és megnyitjuk a szívünket mások felé.

Lehetünk sikeresek anélkül is, hogy állandóan önmagunkkal lennénk elfoglalva. Sőt, sokkal boldogabbak leszünk.

Ha nyitunk mások felé, és segítünk a barátainknak, az idegeneknek, sőt még azoknak is, akikkel nehéz kapcsolatunk van, akkor ők is kedvesebbek lesznek velünk. Ez pedig a mi életünket is boldogabbá teszi.

"Ha megvizsgáljuk ezeket a félelmeket, rájövünk, hogy nem valósak. A világ nem fog összeomlani attól, hogy elengedjük önközpontúságunkat, és megnyitjuk a szívünket mások felé." 

7. Fejlessz jószívűséget

A "Nem minden rólam szól" gondolat természetes folytatása a jószívűség fejlesztése. Ennek egyik módja, hogy végiggondoljuk, mennyi jót kaptunk életünk során más emberektől – sőt, még az állatoktól is. Amikor elgondolkodunk mások kedvességén, felismerjük, hogy szinte minden helyzetből tanulhatunk és hasznot meríthetünk, ha megfelelő szemlélettel közelítünk hozzá. Még az is a javunkra válhat, ha valaki bánt bennünket, mert a nehéz helyzetek próbára tesznek, fejlődésre ösztönöznek, és segítenek felfedezni olyan belső erőforrásokat, amelyekről korábban nem is tudtunk. Ezáltal erősebbé válunk.

Könnyű észrevenni családtagjaink és barátaink kedvességét, de mi a helyzet azokkal az emberekkel, akiket nem is ismerünk? Valójában nap mint nap számtalan ismeretlen ember munkájából részesülünk. Ha körülnézünk, szinte minden, amit használunk, mások erőfeszítésének köszönhető. Az építőmunkások felépítették az otthonainkat, a gazdák megtermelték az élelmünket, a villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, irodai dolgozók és még sokan mások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom működjön.

Egyszer egy olyan városban jártam, ahol a szemétszállítók sztrájkoltak. Ez segített igazán felismerni, milyen fontos munkát végeznek. Azóta, amikor találkozom velük az utcán, gyakran megköszönöm a munkájukat.

Mindannyian hasznot húzunk abból, amit mások tesznek. Az emberek, akikkel nap mint nap találkozunk – a buszon, a metrón, az üzletekben vagy az utcán –, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy használhassuk azokat a tárgyakat és szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítik az életünket. Ezért amikor másokra nézünk, emlékezzünk a kedvességükre és arra, mennyire függünk egymástól. Tekintsünk rájuk jóindulattal, és viszonozzuk ezt a kedvességet. Fontos az is, hogy minden élőlényt egyformán tiszteljünk, hiszen valamennyien értékesek, és valamennyiüktől kaptunk már valamit.

Ha jószívű vagy, az az üzleti kapcsolataidban is megmutatkozik. Fontos lesz számodra ügyfeleid és vásárlóid jóléte. Tudni fogod, hogy ha becsapod vagy félrevezeted őket, elveszítik a bizalmukat, és többé nem fognak hozzád visszatérni. Ráadásul másoknak is elmondják a rossz tapasztalataikat. Ha azonban becsületesen bánsz velük és segíted őket, bizalom alakul ki köztetek, amely hosszú éveken át fennmaradhat, és mindkét fél javát szolgálja.

A jószívűséghez a megbízhatóság is hozzátartozik. Ha valaki bizalmasan oszt meg veled valamit, őrizd meg a titkát. Ha ígéretet teszel, minden tőled telhetőt tegyél meg azért, hogy megtartsd. Tanuljunk meg túllépni a pillanatnyi önérdeken, és váljunk jó barátokká. Kérdezzük meg magunktól: "Mit tehetek azért, hogy jó barát legyek? Min kell változtatnom ahhoz, hogy mások számára megbízható és szeretetteljes társ legyek?" Mindannyian szeretnénk jó barátokra találni, ezért először mi magunk váljunk ilyen emberré.

"Valójában nagyon sok olyan embertől kapunk segítséget, akiket nem is ismerünk. Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy szinte minden, amit használunk, mások kedvességének és munkájának köszönhető." 

Befejezés

Kérlek, szánj egy kis időt arra, hogy végiggondold ezt a hét tanácsot. Ne siess rögtön tovább a következő feladathoz, hanem próbáld meg alkalmazni őket a saját életedben. Képzeld el, milyen lenne, ha ezek szerint gondolkodnál és cselekednél. Hogyan éreznéd magad? Milyen változást hoznának a kapcsolataidban és a mindennapjaidban?

Ha felismered, milyen előnyökkel jár ezeknek a tanácsoknak a gyakorlati megvalósítása, az természetes módon ösztönöz majd arra, hogy valóban élj is szerintük. Ahogy egyre inkább beépíted őket az életedbe, megtapasztalod jótékony hatásukat: nyugodtabbá válik az elméd, nagyobb elégedettséget érzel, és mélyebb, őszintébb kapcsolatokat alakíthatsz ki másokkal.

Időről időre térj vissza ehhez a könyvhöz. Olvasd el újra a tanácsokat, hogy emlékeztessenek arra: élj képmutatás nélkül, vizsgáld meg a motivációdat és alakíts ki tágas szándékot, állíts fel bölcs fontossági sorrendet, őrizd meg a belső egyensúlyodat, légy önmagad barátja, emlékezz arra, hogy nem minden rólad szól, és fejlessz jószívűséget.

Hiszem, hogy ha kitartóan gyakorolod ezeket az egyszerű, mégis mély tanításokat, egyre több békét, örömöt és valódi boldogságot találsz majd az életedben.

Szerzői jogok és forrás

Hét tanács a boldog élethez

Szerző: Venerable Thubten Chodron

Az eredeti mű címe: Seven Tips for a Happy Life

Ez a magyar nyelvű fordítás Venerable Thubten Chodron személyes engedélyével készült.

Az eredeti angol kiadvány:

© Kong Meng San Phor Kark See Monastery
Dharma Propagation Division – Awaken Publishing and Design
Singapore

Az eredeti mű kizárólag ingyenes terjesztésre készült.

A jelen kiadvány elkészítésében a mesterséges intelligencia kutatási, fordítási és nyelvi szerkesztési segédeszközként működött közre. A tartalom véglegesítését, ellenőrzését és szerkesztését minden esetben a szerkesztő végezte. 

Az eredeti kiadvány és további Dharma-könyvek elérhetők: